Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

BEVEZETŐ E szöveggyűjtemény a magyar ráolvasások legnagyobbrészt XIX-XX. századi gyűjtésekből származó anyagát mutatja be. Kötetünk tartalmazza mind a publikált, mind az archivális anyag nagy részét. A ráolvasás a parasztság emlékezetében, ritkán még használatában is, mai napig gyűjthető. Az első magyar nyelvű ráolvasás-feljegyzés a XV. századból való; ezt követően a XVI-XVIII. századból mintegy százötven szöveggel rendelkezünk. Ezek egy része papok, szerzetesek által feljegyzett kézirat /kis részben latin nyelven/: a korábbi századokban a hivatalos egyházi rítus részeként működő benedikciók már ekkor félhivatalos, vagy tiltott egyházi használatú szövegtöredékei, vagy egyházi személyek által használt, de sohasem hivatalosan előírt áldásszövegek. Ezek legtovább szerzetesek kezén maradtak fenn, miközben paraszti gyógyítók használatába is átkerültek. Történeti adataink nagyobb része a nemesség XVIII. századig tartó ráolvasás-használatára vall. Az ő kéziratos receptgyűjteményeikben fennmaradt szövegeknek a későbbi paraszti szövegkinccsel is vannak közös vonásai, de inkább az előbb említett átmeneti, félhivatalos egyházi szöveganyaggal mutatnak rokonságot. Jelenkori adataink szerint az utolsó két évszázadban a ráolvasás már lényegében csak a parasztság használatában