Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.

Levél Klebelsberg Kunohoz (1929. júl. 20.)

VI. Azt hiszem, Kegyelmes Uram, méltóztatol osztani azt a nézetemet, hogy a fentiek a magyar tudománypolitikának legfontosabb kérdésére vonatkoznak. Amit mindig hangsúlyozni méltóztatol, hogy az ember a legfontosabb, ha magas színvonalú, igazán versenyképes tudományos életet akarunk, és így jutunk el ennek a kérdésnek modern alapon való teljes, új rendezéséhez. Az angol inspiráció azt gondolom, viszonyaink közt igen jól érvényesíthető. S vagyok bátor utalni arra is, hogy ez itt is csak a háború után fejlődött ki így, s így nemzetközi viszonylatban is még elég jókor jövünk. Sajnos, augusztus itt a vakáció dereka és így a legfontosabb emberekkel, a tudománypolitika vezető tényezőivel nem találkozhattam, pedig az ezekkel való megismerkedés mindig nagy haszonnal jár. Ezért bátor leszek kegyes engedélyedet kérni arra, hogy az év folyamán, egyik párizsi utam alkalmával ide újból átjöhessek, olyan időben, amikor mindenki a helyén van. VII. Értesültem, hogy Becker miniszter úr csak október első felében jöhet és ezért a stockholmi utat egyelőre el méltóztattál halasztani. Leffler Béla ide küldött levelében írta, hogy örülnének, ha a látogatás még ebben az évben megtörténnék. Bizalmasan közölte ugyanis, hogy Svédországban a jövő évben politikai válságot várnak. A szocialisták akarják a hatalmat visszaszerezni. Legyen szabad ezt a szempontot becses megfontolásodba ajánlanom. Párisból azt az értesítést kaptam, hogy a kiszemelt telkek tulajdonosai nyaralni vannak, ezért nem sikerült velük eddig kapcsolatot találni. Hazatérőben Párisban meg fogok állni, hogy tájékozódjam és erről is referálhassak. Szeptember legelején leszek bátor jelentkezni. Abban a reményben, hogy a nyarat igazi pihenésre sikerült felhasználnod, maradok Kegyelmes Uram, mély tisztelettel és a régi ragaszkodással igaz szolgád Magyary Zoltán 68