Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.
A magyar tudomáfiypolitika alapvetése (1927) [Válogatás]
vagyunk és sokkal nehezebb a nemzetközi helyzetünk, minthogy erről lemondhatnánk. Eddig hiányzott irodalmunkból ez az alapvetés. Hiányát elsősorban a hivatalos tudománypolitika érezte, de azonkívül érzik a tudomány munkásai is, akik saját tudományszakuk fejlődésének sorsát a többi tudományszakok fejlődésétől és az országos tudománypolitika sikerétől függőnek érzik. Hogy ez a belátás milyen széles körökben megvan, annak legjobb bizonyítéka e műnek létrejövetele, amelynek szerkesztési munkálatai nemcsak azért voltak jutalmazok, mert a mű hézagpótló volta lépésről-lépésre jobban kibontakozott, hanem azért is felemelő volt, mert nagyszámú munkatársai kivétel nélküli nagy elfoglaltságuk miatt is mindannyian az ügy iránti teljes megértéssel működtek közre, amiért fogadják ezúton a szerkesztőnek hálás köszönetét. V. A mű szerkezete az átfogó célkitűzésnek megfelelően alakult. Az I. fejezet azt a statisztikai anyagot dolgozza fel tömören, amely alapja az egész tudománypolitikának. Szüksége van-e a 8 milliónyi Magyarországnak koncepciózus tudománypolitikára és ha igen, elbírja-e azt? A II. fejezet rendszeres összefoglalásban adja a tudományok művelése terén eddig végzett munkát és meghatározza mindenütt azt a pontot, ameddig eljutottunk. Ennek a szellemi, természet- és műszaki tudományok egészére való elvégzése útján adódnak a további feladatok és azoknak fontosság szerinti rangsora. A III. fejezet azoknak az intézményeknek tárgyalásával foglalkozik, amelyek a tudományos feladatok megoldására rendelkezésünkre állanak, mindenütt kifejtve azok történeti fejlődését és nemzetközi helyzetét. A speciális feladat megoldására hivatott intézetek törekedtek hivatásukat akként előadni, hogy az a tudománynak távolabb álló terein működők számára is tájékoztató legyen. Ugyanez a cím kiterjeszkedik külföldi tudományos kapcsolataink bemutatására. A IV. fejezet a tudomány művelőinek szervezeteivel, a Magyar Tudományos Akadémiával és a többi ma fennálló tudományos társulatokkal és azoknak országos szövetségével foglalkozik, valamint kiterjeszkedik azoknak a nemzetközi tudományos szervezeteknek felsorolására és ismertetésére, amelyek ma a nemzetközi tudományos kapcsolatok hordozói és amelyekhez kapcsolódva kell a magyar tudomány nemzetközi helyzetének méltó kialakítására törekednünk. Az V. fejezet látszólag lazább kapcsolatban van a mű többi részével. Aki azonban meggondolja azt, hogy mi a nyomtatott betű jelentősége a tudomány előbbrevitelében és figyelembe veszi azt a sok nehézséget és energiaveszteséget, amit a tudomány művelőinek a nyomda-technikai ügyekben való járatlansága okoz, az el fogja ismerni ennek a fejezetnek is tudománypolitikai jelentőségét, A VI. fejezet a hazai tudományos élet szervezetével foglalkozik, amely az autonóm decentralizáció útján halad. Ezeknek létesítése bizonyítja, hogy Klebelsberg Kuno gróf a szervezetek szükségességét vallja mind a tudományos erők összefogása, mind a célkitűzések fejlesztése végett. Végül ez a fejezet a könyv egész anyagából induktive kialakuló konklúzió összefoglalására törekszik. A mű csak akkor érte el célját, ha sikerült annak bizonyítása, hogy lehetséges egységes magyar tudománypolitika és attól az ország műveltségének emelkedése és nemzetközi súlyának növekedése tekintetében nagy előnyt várhatunk. 43
