Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
Sennyey Pongrác pl. azért kérleli Bastát, kegyelmezzen meg Kolozsvárnak, mert az itteni tized-jövedelemnek fele az övé. 4 4) A "principes" császárok, királyok, fejedelmek, főurak mellett csak még a "civest", az erdélyi városok polgárait érzi Szamosközy oly erőnek, mely ha mást nem is, a maga sorsát maga intézheti. Ostorozza ezeket is, hogy nem erősítették meg városaikat erős falakkal, amiért aztán minden rablótámadás: hajdú, rác, tatár, török, vallón, szabadon pusztíthatta azokat végig, (XXIX., pp. 267-269. ) Egyébként a tömegben nem lát történetformáló erőt, tömegmozgalmak nála csak akkor ala kulhatnak ki, csak akkor válhatnak tetté, ha alkalmas vezér áll azoknak élére, vagy tudja a tömegeket megmozgatni. Derecskei Ambrus, a nagyváradi kálvinista lelkész, a kálvinista vallás védelmében foglaltatja el a váradi katholikus szentélyt, Torockai Máté és Borbély Pál unitárius lelkészek Kolozsvárit az unitárius vallás védelmében vezetik a tömeget a jezsuiták ellen, (XXIX., pp. 97-98. ) Karácsony a török elleni harcot Magyarország régebbi virágzó állapotja helyreállításáért irja zászlőajára, mely alá szívesen tódult a török ellen klizdeni akaró szegény magyar nép. 4 5) Legérdekesebb a kolozsvári zendtilésnél, hogy Szamosközy rámutat, miszerint ez a garázda tömeg nemcsak a kolozsvári népből, hanem a háborúk elől a környékről a városba menekült "colluvies hominum"-ből verődött össze. Szamosközy tehát nem operál olyan általánoságokkal, mint "tömeg", vagy "csőcselék", hanem itt is mélyebbre hatol, s kielemzi annak összetételét, részben indítékait is. Egyébként Szamosközy a nép szenvedéseivel egytittérez, de azt magát nem sokra becsüli. Szerinte a nép, ha nincs alkalmas vezére, ekevas mellé való "imbellium pecorum grex", (XXI., p. 106.), melynél, "si liberas habenas est adeptus, nihil potest esse efferacius", (XXIX., p. 107. ) és a "plebs ad tumultum ciendum semper proclivis. " (XXVIII., p. 84. ). Sőt a nemesség is - vezetés nélkül - magatehetetlen és politikailag nem számit. 1598-ban, mondja, csak az alkalmas vezér hiányzott, hogy a nemesek lázadása Erdélyben kitörjön. (XXVIII., p. 104. ) Istvánffy és Szuhay mindent megtettek, meséli Szamosközy, a közvélemény megnyerésére, de a közvélemény nem tud érvényesülni: még az országgyűléseket is a principes kormányozzák, kényük-kedvük szerint, fegyveresekkel, s az ellenzéki vezérek kivégzésével. És Szamosközy történetszemléletére mi sem jellemzőbb, mint hogy kétszer is idézi a homerosi helyet: quidquid delirant reges, plectuntur Achivi. 4 5) Kiemelték, s fentebb már emiitettem is, hogy Szamosközy mily világosan felismeri gazdasági tényezők, éghajlati viszonyok, természeti adottságok befolyását a történeti események alakulására. Tudjuk már, ebben sem áll elődök nélkül. De ő mélyebbre hatol és remekel e tényezők működését feltárva. 4?)A legjelentékenyebben azonban a gazdasági tényezők befolyását domborítja ki. Az 585. évinagy magyarországi éhínségről szóló leirása, mely - mint már emiitettem - kimutatja ezeket a hatásokat, módszertani-történeti szempontból is, egyike Szamosközy legértékesebb fejezeteinek. Keresi benne a nagy éhínség okait, s ezeket az ország éghajlati adottságaiban, termelési módszereiben, sőt részben társadalmi viszonyaiban látja meg. Magyarország földje termékeny, de ha rendkivüli tavaszi és nyári szárazság sújtja, akkor nem terem annyit, amennyi a lakosságot valamelyest is elláthatná. Itt jellemzi Szamosközy az ország éghajlati viszonyait, összehasonlítva azokat Olaszországéval és Németországéval. Itáliában is nagy a hőség, mondja, de ott a tenger felől mindig van éltető, nedvességet hozó légáramlás. Magyarországon csak hőség (ardor) van. Németországban pedig nincsenek olyan zord telek: a Rajnán a szőlőket télire nem fedik be, s a Rajna nem fagy be oly mélyen, oly kemény kéreggel, mint a Duna. Látszik, hogy Szamosközy a kies és enyhe éghajlatú Heidelbergben Ismerte meg Németország klimáját. De helytelen szerinte a Magyarországon uralkodó termelési mód 283
