Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
s meleg részvéttel védelmezi, midőn kuruc-labanc fosztogatja, adóztatja azokat, még inkább, midőn a császári katonaság lép fel teljesíthetetlen követelésekkel még velük szemben is, mikor azonban Tokaji Ferenc és Szalánczi György -" e két nem sokaktól ismert emberek" - vezetésével "némely alatsony sorsú, a földet éretelen tanáccsal hirtelen való veszedelembe ejtő, erejek s értékek felett való nagy dolgokat kezdő, de azt végbe nem vihető, haza idétlen fija a hegyekbe való titkos lappangás után" rajtaütéssel elfoglalva Tokajt, fellázítják a hozzájuk különben készségesen csatlakozó hegyaljai szőlőmunkás-kapásokat, akkor ezeket már mint rerum novarum cupidissima colluviest ostorozza, akik "kapási sorsokat változtatván alatsony állapotjokről is elfeledkezvén.,, mind Főtisztekké akarnának nagy hirtelen lenni, s a lakosokon, gazdájikon nagy fennhéjázással uralkodni a haza szabadságának vindicatiojáért. ••17) De azt jó lelke megint elitéli, hogy Vaudemont herceg kegyetlenkedő császári labanc magyar és rác katonasággal véget vetve a lázadásnak, Tokajban "a városi lakosok közzül némellyeknek véres tanácsokból" kegyetlenül kivégezteti a lázadók egy részét. Végkövetkeztetésül aztán keményen kimondja, hogy a hegyaljai szőlőművelés és bortermelés súlyos visszaesését ebben a "megveszett időben elravaszodott sok álnok vinczellérek és csalárd munkások" okozták. Babocsay műve jelentőségét egyfelől történetszemlélete adja meg: társadalomgazdaságtörténeti szempontja, - maga is gazdasági téren működő ember, fiskális szőlők felügyelője is lévén ez érdekelte legjobban a történetben is, - mellyel az eseményeket történeti bevezetésében is, kortörténeti részében is társadalmi-gazdasági kihatásaikból itéli meg; - másfelől módszere, midőn általános történeti vázlatát levéltári kutatásokból, oklevelekből dolgozza ki. Az előbbi társadalmi-gazdasági mozzanatok előtérbe helyezése azonban Babocsaynál nem valami fejlett tudományos meggyőződés, hanem egyszerűen saját társadalmi elhelyezettségéből kifolyó, tehát eléggé körülhatárolt polgári érdek. Szerkesztése formailag kissé széteső, az eseményeket egyes évek szerint csoportosítva előadó, de az egyéb összefüggő eseménysorokat kerek elbeszéléssé kiképező. Babocsay magyarul irt, magyar stilusa rendkívül szenvedélyes túlterhelt barokk stilus, mely azonban szemléletesen kommentálja a szörnyű szenvedéseket, melyeket előadnia kell. Végnélkuli, rosszul szerkesztett mondatai néha erős gondolkodásra kényszeritik az olvasót azok értelme felől. Egyébként Babocsay müveit, olvasott ember, latin idézeteiből és oklevelekre hivatkozá saiből kitűnik jő latin tudása - nótárius különben sem lehet senki a latin nyelv ismerete nélkül. Az idézett történeti, magyar és külföldi munkákat már felsoroltuk. Kiadása : Rumy Károly, György: Monumenta Hungarica. Fent a 2. kiadás után idézünk: Pest, 1857. I. -III; I. köt. 11-181. és Hubay Kálmán, Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1900-1902. évf. Életrajzi adatait Szinnyei és Gulyás után adjuk. Jegyzet: ^dézi Benkő József, Szalárdi IV. könyvének 15. részéből, tőle Abafy Lajos Naplókönyv 1632-ből a T. T. 1883. évf. 519. 2 )F.rdélyi Muzeum. 1900. 216-217. 532
