Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
kit. 11) De felemiit Babocsay egyes döntő fontosságú európai eseményt is. Igy II. Károly spanyol király halálát, s hogy XIV. Lajos erre saját, "Delfinus" nevű fiától származó unokáját, V. Fülöpöt helyezte be a spanyol trónba. 1 2) A történeti bevezetésben oklevelekből, urbáriumokból, a tarcali városi levéltár által nyújtott anyagból merit, de idézi "Tek. Bethlen János Erdélyi Históriáját, Lampe ismert egyháztörténetét, "Heidegger zürichi professor Históriáját", Otrokocsi Főris Ferenc Quinta tubáját - és a "Magyar (Debreceni) Kalendárium krónikáját. " 1 3) 1670-től kezdve saját élményeit adja, közvetlen tudomását a fejleményekről. Müve bevezetéséből és felosztásából világos, hogy azt mai formájába 1700 előtt nem önthette. 1 4) De későbbre sem tolhatjuk el - a zárósorok tanúságára - a mü keletkezését. A Kabai Mártonról szóló 1729-ből való értesülést és a Lampéra való hivatkozást későbbi hozzátoldásnak kell tekintenünk, hiszen Egyháztörténete is már 1728ban jelent meg. A legvalószínűbb az, hogy Babocsay az eseményekkel egykorú feljegyzések alapján, helyenként azokkal egyidőben is dolgozta ki müvét, végleges formáját azonban csak későbben, 1700-ban adta neki. Az eseményekkel egykorú fogalmazásra mutat a szőlőmunkások megítélésében tapasztalható vélemény változtatása, melyre fentebb rámutattunk. Az 1714 utáni hivatkozásoknak pedig már csak azért is más iró későbbi hozzátételeinek kell leírniuk, mert még ha Babocsay halálának 1714re való datálását tévesnek tekinthetnénk is, amire semmi okunk sincs, az kétségtelen, hogy 1670-ben Babocsay már jegyzője volt Tarcalnak, s igy legalább 25 évesnek kellett lennie, 1728-ban pedig legalább 80-nak. Ily magas korban nem igen Írhatta oly élénken megfogalmazott, bár meglehetősen kuszáitan stilizált müvét. Babocsay igazat beszél, lényegében hitelt kell adnunk előadásának, annak rendkívül szenvedélyes, patetikus hangja ellenére is. Babocsay mély vallásossága a földi eseményekben mindenütt Isten világkormányzó kezét látja meg: katonák kegyetlenkedéseiben csakúgy, mint elemi csapásokban, sáskajárás-, árviz-, jégverésben, melyekről természetesen erős érzékével a gazdasági mozzanatok iránt szintén beszámol. Politikailag sem közömbös szemlélője a kuruc-labanc, keresztény-török harcnak. Thököly és II. Rákóczi Ferenc - Tarcal földesurának - hive, de a kurucok rablásait-kegyetlenkedéseit csakúgy elitéli, mint a császáriakét. Kálvinista, és kiadója Rumy elfogultságot vet szemére a katholikusok iránt, de másfelől dicsérően elismeri, hogy Babocsay a legélesebben ostorozza a tokaji Rákóczi kúrián misét hallgató katholikusok megtámadtatását és lemészárlását, 1 3) mert Babocsay nemes, pártatlannak is mondható erkölcsi szempontokból itéli meg az eseményeket, s azok szereplőit. De a legfontosabb neki a társadalmi-gazdasági szempont: minő hatással voltak a hadi-politikai országos események városa társadalmára, gazdasági munkájára. Babocsay, tudjuk, mint hites nótárius a város vezető rétegének tagja és annak érdekei, vagy legalább is szempontjai szerint szemléli a fejleményeket. Józan realista, s az alkotó gazdasági munka embere és hirdetője, (nyárspolgár gúnynévvel szokás az ilyet illetni), aki elitéi minden meggondolatlan és eleve sikertelenségre kárhoztatott (politikai-hadi) kezdeményezést, legyen az Zrinyi Péter és társai összeesküvése, vagy Tokajiék hegyaljai parasztlázadása. Bár nemes ember lehetett - a nemzetes és vitézlő cim, mellyel maga magát illeti csak ennek jár ki - mégis fájlalja, hogy városa eredeti lakói: parasztok és polgárok hibájából a nemesség egyre jobban behatol Tarcalba, sőt a paraszt és polgár is igyekszik felemelkedni a nemesi rendbe, amivel az ősi polgári-paraszti réteg aláhanyatlik és megfogyatkozik. Éles vonallal választja el azonban e vagyonos, részben nemes birtokos bortermelő és kereskedő réteget az alattuk álló munkás-kapás rétegtőL Bár helyenként nagy szeretettel, megértéssel ir ezekről: "lelkeszakadt, nyomorult, szegény, ártatlan munkások-" nak nevezve őket, 1 3) 531
