Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

A történeti bevezetés minden rövidsége mellett igen figyelemreméltó, s szinte már a XVIII. század fejlett, tudományos történetirása egy korai termékének benyomását kelti. Babocsay ugyanis itten oklevelek, a városi levéltárban őrzött "régi szent királyoknak, s boldog emlékezett! Imperatoroknak privilégiumai" és metálisok, meg régi urbáriumok alapján dolgozza ki Tarcal eredetét, fejlődését. Tehát történeti müvéhez áttanulmányozta a városi levéltárat. Ami másfelől a legérdekesebb, városa történetének nem külső eseményeit adja, hanem társadalma kialakulását. Mindenek előtt városa jogi helyzetét határozza meg, hogy t. i. Tarcal "örökös jószágul applicáltatott Tokajhoz" és annak... Földes Uraitól birattatott", noha előbb kezdett épülni, mint amaz, amit Babocsay "1617-ben emanált Metálisokból" és "régi Urbáriumokból" vélt kiolvashatni. 8) "Noha a várost elejénte mint (?) paraszti, s polgári renden való emberek lakták, mindazáltal az önn magok municipális saját törvényeikkel... igazgatván kezdetétől fogva Privilégiális Mező Városnak tartatott; amint ennek igazságát a régi szent királyoknak s bold, emlékezetű Imperátor oknak Donatiojukkal megerősített Leveleik bizonyítják. "9) Városa jogi helyzetének e meghatározása után Babocsay áttekintést ad a város társadalmi (és gazdasági) fejlődéséről: Tarcal paraszti és polgári lakosai erdőirtással nyert szőleik mivelését nagy szorgalommal Űzték - nem mondja, mikortól kezdve, általán e bevezetésben nem ad időmeghatározásokat - s jő munkájukból meg is gazdagodtak. Azonban a gazdagság könnyelműségre vezetett, a legértékesebb birtokok a városon "kívülállókra és idegenekre" szálltak át... "Sok helyekről nemes ifjak" tarcali parasztlányt vettek nőül, tarcali parasztok, polgárok armalist szereztek s igy a nemesek száma nő a városban", "a régi paraszti rend mind alábbra száll" és "elfogyatkozik". "Isten bőséget ad Tarcal lakóinak, de bűneikért elemi csapásokkal, pusztító járványokkal is bünteti őket. E társadalom- és gazdaságtörténeti bevezetés után Babocsay áttér a 1670 óta történt, főképp háboruokozta szerencsétlenségek elbeszélésére. Tárgya kurucok, labancok rablásai, bekvártélyozásai, török-tatár mérhetetlen kegyetlenkedései, 1683 óta az átvonuló császári katonaság kegyetlen adóbehajtásai, élelmiszer (bor) követelései, melyek e nemes borokat termelő várost különösen sújtották. A török elleni harcokba induló, vagy azokban kifáradt császári csapatok kiélik a várost, s még igen súlyos hadiadókat is behajtanak rajta. Vannak aztán "szabad (egri és szolnoki) haramiák", - elbocsátott végházi katonák és a hozzájuk csatlakozók - kik az "oeconomiához tartozó" szerszámokat rabolják el a tarcali szőlőmivesektől. (165. ) Legfontosabb Babocsay előadásában a lakosság ide-oda menekülésének rajza, a mezőgazdasági -szőlőmivelő munka ebből folyó s egyébkénti akadályoztatásának jellemzése, vagyis a hadi-politikai események társadalmi és gazdasági kihatásainak előadása. A császári katonaság még a "szegény, ártatlan" munkástól-kapástől is napi 4 krajcárt követeL (140. ) A szőlőmivelés visszaesik, a bor minősége megromlik, a lakosság ettől is szegényedik, nem csak a katonaság eltartásától és az elviselhetetlen adóktól. Végre megkötik a karlócai békét, mely véget vet a Babocsay szerint 1683-ban minden igaz ok nélkül (174. ) megindított háborúnak. Igaz, a béke nem kedvező a magyarokra, s azok közreműködése nélkül is köttetett, s az 1700. év küszöbén, mellyel előadását be is fejezi, irónk ugy köszönti az uj saeculumot, hogy azt "Jehova kívánatosabb, bővségesebb... vidámabb nagy fényű időknek derülésével áldja meg. " Babocsay a Tarcalban történt, vagy az annak életére kiható események mellett nem zárkózott el fontosabb országos események, igaz, csak vázlatos felemlítése elől. A felszabadító háborúk egyes főbb mozzanatait, a budai vagy zentai győzelmeket örömmel regisztrálja, és ujjong Bécs felmentésén. 10) És igen szépen parentálja el Sobies530