Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
És naplót írván, belevegyltl városi hivatalos ténykedései közé, ahogy azok napról napra történtek, a saját személyes és családi Ügyelt, perpatvarait, podagráját ls. TUrck latinul irt, csak ritkán vegyit német mondatokat (fohászokat) előadásába. Lehetett bizonyos humanista műveltsége ls, a nevek latlnositott formáját kedveli. Lelkületén a vallásosság uralkodik, naplójában igen gyakran fohászkodik Istenhez, igy mikor bíróvá választották, vagy valami olyasmi fordult elő, amin ugy véli, ember már nem segithet. Mert TUrck szeret nehéz kérdésekben kitérni a döntés elől: az ügyeket halogatni, tanácsra, közgyűlésre bízni, és általában nem a kormányzás, hanem a diplomáciai tárgyalás felelt meg neki a leginkább. De tudott határozott ls lenni, ha igy parancsolta józan esze, becsületessége, polgári tisztességérzése, jogérzéke, vagy vallásossága. Mikor Henckel Konrádot ajánlották lőcsei lelkésznek (1556. októberében), TUrck felszólal ez ellen: Qui et mihi, quod doctrinam attinet, omnlno incommodus vlderetur. Verum haec mihi vltia in eo maxime dlsclpllcere dlxl: arrogantlam, ... quae saepe probare non posset, item et negllgentlam supinam, qui enim persvasum habet se iam scire omnia, non ampllus dlligenter discit, Item et ebrietà tis sectlonem. (f. 167') Vagy midőn Puchelm és Brandeis császári tábornokok meg Desőfl András előtt felpanaszolja, hogy az "ellenség" (a törökkel cimboráló, János Zsigmond-párti Perényi vagy Bebek?) leszüretelte Lőcse város szőleit, amiből a vá rosnak nagy kára származott, s ezek azt ajánlják neki, hogy kárpótlásul most már a lőcselek szüreteljék le mások szőleit, ők majd megmutatják, hogy hol lenne ez legjobban lehetséges, ezt az ajánlatot a tanács és közgyűlés elé terjesztve kifejti az ilyen rabló-szüretelés nagy nehézségeit, "vae, qui praedarls, quia depredaberls". Mert ha fordul a helyzet, "H, quod vineas leglssemus aut vlna abduxissemus, possent nos In lus vocare ob vlolentlam, ubi fortasse plus esset refundendum, quam commodi acceptum, nolimus nostrum nomen bonum perditum praedationlbus , Deus pro sua misericordia hoc quod juste haberemus , licet exiguum, posset benedlctlone sua ita augere, ut omnes partes sufflclat. Ebben egyetértettek velem mind, a tanács és a közgyűlés, (f. 168, 1556-ban.) Nem hiányzik TUrckből a német öntudat sem, bár a német katonaság kártételeit nehezményez 1.8) De azért a magyarokkal jól megfér, ha a nemesek beköltözését Lőcsére nem ls nézi jő szemmel, s küzd ls ellene. Kiadásokat, kéziratokat és irodalmat fentebb Idéztem. A többi lőcsei krónikás, úgymint Henlsch János (1562-től kezdődően 19 éven át volt városi tanácsos), Kohl Kristóf (durándl lelkész, ez az egyetlen egyházi férfiú a lőcsei krónikások közt) és Cramer Gáspár krónikája ma már csak Hain Gáspár krónikájában rejtőzik. Cramer Gáspár az egyetlen közülük, kiről a Hain-krónika egyes passzusai elárulják, hogy azokat ő Irta. Ugyanis az 1634. évnél a krónika irója első személyben szólal meg, amihez Ha in Gáspár hozzájegyzi: "sunt verba Dni Caspar! Cramerl, pro memoria". 9) Cramer Gáspár jogvégzett ember volt, egyházi és világi jogi doktor, Lőcse város szolgálatát mint tanító kezdte meg 1601 -ben, 1605-ben az Iskola rektora, 1616-tól haláláig, 1644-ig, 27-szer várost tanácsos, 1630 és 31-ben bíró. Keserű, csalódott hangon panaszolja el 1634-nél, hogy letették az oly sok éven át viselt városi tanácsosságról.JO) Minden valószínűség szerint Hain erősen megrövidítette nemcsak TUrck, hanem a többi megelőző krónikás munkáit ls. Mégis az egész krónika szenvedélyes, az eseményekkel szemben mindig állást foglaló hangja, amit csakis aktuális események válthattak kl az írókból, arra vall, hogy Ha In Gáspár megtartotta forrásai eredeti jellegét, hangulatát. Az 1680-as években, mikor az 1632-ben született Hain Gáspár krónikáját összeállította, már senkit sem keseríthettek el annyira Bethlen Gábor, vagy 138
