Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

datévő háttal kolostorban az Ifjú király áhítattal meggyónt és megáldozott Mohács fe­lé menetelve. Legfontosabb szereplője azonban Szeréminek Zápolyai, aki csak feljutni tudott a hatalom csúcsára de azzal élni már nem, jóra használni még kevésbé. Ezt már alaposabban ismerte, mint Lajost, több alkalma is volt jellemezni. Talán legjellem­zőbb, ahogy gúnyolódik rajta, tehetetlenségén, fösvénységén, feljegyezve gúnyneveit s a róla formált gúnyos mondásokat. Azt az állítólagos változást, mellyel a hires katona, erélyes és tevékeny Zápolyai vajdából, kitől - állítólag - a török szultán is félt, s ki ezért Nagy Sándornak képzelte magát (Epist. 71. ), magatehetetlen, sirán­kozó "Katalin" (=asszonyos) király lett, környezete, benne Szerémivel, először ki­rállyá koronázásán vette rajta észre. 6 9) A koronázás után ugyanis Zápolyai nem akar mozdulni Székesfejérvárról - mintha félne a budai vártól - végre megindul mint megtört ember: movit se ad Budám, quasi effeminatus homo. (Epist. 142. ) Pedig Szerémi ugy véli, ha akkor el tudta volna magát határozni az azonnali cselek­vésre, elfoglalhatta volna Pozsonyt, egész Csehországot - II. Lajos örökét - Prágá­val egyUtt. De lustaságában elmulasztotta. 7 0) Mert Zápolyai gondatlan is, meg kap­zsi is. Nándorfejérvárt is azért hagyta 1521-ben török kézre jutni - mondja Szeré­mi - mert Ígéretet kapott Szulimántól, hogy megkapja az Ujlaky örökséget: a Sze­rémséget. (Epist. 83.) Kardhordozója ki is fakadt volna akkor ellene:"0 insacietas avaricie, o contumelia vindicte, cur destruis cultum divinum in Regno nobilissima (!) Hungarie, qui quondam predecessorem (!) cum magna effusionis sanguine pian­ta (!) erat. " (u. o. 83.) De tudott Zápolyai költekező is lenni, Így Tarnowsky lengyel főúr megvendégelésekor "erat magna prodigalitas aput Regem Joannem eodem tem­pore. " (u. o. 342. ) Különösen szerette Zápolyai a drágaköveket, s mikor a magyar urak megosztozkodnak a megölt Grittl harácsolt kincsein, Zápolyai csak gyöngyöket válogatott ki magának, mert igen jól értett ezekhez. (Epist. 340., 1. még 257. is. ) Szerémi furcsa szélsőségekről tud Zápolyai természetében. Igy: mikor a király meg­tudta, hogy Török Bálint is, "Iván cár" is átállottak I. Ferdinándhoz, sirva fakadt volna. Máskor meg embertelen kegyetlenségeiről számol be Írónk: az ellenpártiak folytonos kivégzéseiről: vizbefojtásáról, karóba húzásáról, felnégyeléséről, és fel­jegyzi visszataszító, betegesnek nevezhető szokását, hogy ellenségei levágott fejét ostorával sújtotta, maga elé az asztalra tétette és evés közben nézegette, magya­rázva, hogy melyik fej kié volt, "et non abominabat", teszi hozzá káplánja, nem tudom elismerés, vagy megrovásképp. (Epist. 289.) Valóban Szerémi - akaratlanul ­mindent elkövet, hogy ez az ember kedvezőtlenül álljon az utókor előtt, kinek mások szenvedései iránt annyira nem volt semmi érzéke, hogy csak nevetett Szerémi pana­szos levelein, melyekben ez ismételten jelentette neki a török elviselhetetlen ke­gyetlenkedéseit a magyar föld népe ellen. Csak nagysokára kéri meg török szövetsé­geseit, hogy emberek módjára viselkedjenek. (Epist. 276) Ezért lep meg, hogy más­kor meg azt állítja róla: "inprimis erat bonus in humanitate sua". (313. ) Ez erősen kiemelt Jellembeli fogyatkozásai mellett Szerémi Zápolyait igen okos politikusnak tartja, vajda korában jó katonának, serény hivatalnoknak, és török politikáját is he­lyesli. (251. ) Ezt különben helyeselte a szelid és nagyműveltségű Brodarics is, és mások is. Zápolyait Szerémi "jobb fejűnek" tartja, mint I. Ferdinándot (Epist. 382.), hiszen a török maradt felül a némettel szemben, tehát a magyarok között is a török pártnak volt igaza. De még ebben sem következetes, mert látva a török megszállás szörnyűségeit, mégis szabadulni szeretne tőlük. Zápolyai életének és karakterének egyik sötét pontját csak zavarosan világítja meg, bár sokat foglalkozik vele, hogy t.i. minő módszerekkel szerezte meg ez a trónt. Szerémi határozottan vallja, hogy Zápolyai II. Lajost meggy ilkoltatta, hogy trónját megszerezhesse. (Epist. 209. és 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom