Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
datévő háttal kolostorban az Ifjú király áhítattal meggyónt és megáldozott Mohács felé menetelve. Legfontosabb szereplője azonban Szeréminek Zápolyai, aki csak feljutni tudott a hatalom csúcsára de azzal élni már nem, jóra használni még kevésbé. Ezt már alaposabban ismerte, mint Lajost, több alkalma is volt jellemezni. Talán legjellemzőbb, ahogy gúnyolódik rajta, tehetetlenségén, fösvénységén, feljegyezve gúnyneveit s a róla formált gúnyos mondásokat. Azt az állítólagos változást, mellyel a hires katona, erélyes és tevékeny Zápolyai vajdából, kitől - állítólag - a török szultán is félt, s ki ezért Nagy Sándornak képzelte magát (Epist. 71. ), magatehetetlen, siránkozó "Katalin" (=asszonyos) király lett, környezete, benne Szerémivel, először királlyá koronázásán vette rajta észre. 6 9) A koronázás után ugyanis Zápolyai nem akar mozdulni Székesfejérvárról - mintha félne a budai vártól - végre megindul mint megtört ember: movit se ad Budám, quasi effeminatus homo. (Epist. 142. ) Pedig Szerémi ugy véli, ha akkor el tudta volna magát határozni az azonnali cselekvésre, elfoglalhatta volna Pozsonyt, egész Csehországot - II. Lajos örökét - Prágával egyUtt. De lustaságában elmulasztotta. 7 0) Mert Zápolyai gondatlan is, meg kapzsi is. Nándorfejérvárt is azért hagyta 1521-ben török kézre jutni - mondja Szerémi - mert Ígéretet kapott Szulimántól, hogy megkapja az Ujlaky örökséget: a Szerémséget. (Epist. 83.) Kardhordozója ki is fakadt volna akkor ellene:"0 insacietas avaricie, o contumelia vindicte, cur destruis cultum divinum in Regno nobilissima (!) Hungarie, qui quondam predecessorem (!) cum magna effusionis sanguine pianta (!) erat. " (u. o. 83.) De tudott Zápolyai költekező is lenni, Így Tarnowsky lengyel főúr megvendégelésekor "erat magna prodigalitas aput Regem Joannem eodem tempore. " (u. o. 342. ) Különösen szerette Zápolyai a drágaköveket, s mikor a magyar urak megosztozkodnak a megölt Grittl harácsolt kincsein, Zápolyai csak gyöngyöket válogatott ki magának, mert igen jól értett ezekhez. (Epist. 340., 1. még 257. is. ) Szerémi furcsa szélsőségekről tud Zápolyai természetében. Igy: mikor a király megtudta, hogy Török Bálint is, "Iván cár" is átállottak I. Ferdinándhoz, sirva fakadt volna. Máskor meg embertelen kegyetlenségeiről számol be Írónk: az ellenpártiak folytonos kivégzéseiről: vizbefojtásáról, karóba húzásáról, felnégyeléséről, és feljegyzi visszataszító, betegesnek nevezhető szokását, hogy ellenségei levágott fejét ostorával sújtotta, maga elé az asztalra tétette és evés közben nézegette, magyarázva, hogy melyik fej kié volt, "et non abominabat", teszi hozzá káplánja, nem tudom elismerés, vagy megrovásképp. (Epist. 289.) Valóban Szerémi - akaratlanul mindent elkövet, hogy ez az ember kedvezőtlenül álljon az utókor előtt, kinek mások szenvedései iránt annyira nem volt semmi érzéke, hogy csak nevetett Szerémi panaszos levelein, melyekben ez ismételten jelentette neki a török elviselhetetlen kegyetlenkedéseit a magyar föld népe ellen. Csak nagysokára kéri meg török szövetségeseit, hogy emberek módjára viselkedjenek. (Epist. 276) Ezért lep meg, hogy máskor meg azt állítja róla: "inprimis erat bonus in humanitate sua". (313. ) Ez erősen kiemelt Jellembeli fogyatkozásai mellett Szerémi Zápolyait igen okos politikusnak tartja, vajda korában jó katonának, serény hivatalnoknak, és török politikáját is helyesli. (251. ) Ezt különben helyeselte a szelid és nagyműveltségű Brodarics is, és mások is. Zápolyait Szerémi "jobb fejűnek" tartja, mint I. Ferdinándot (Epist. 382.), hiszen a török maradt felül a némettel szemben, tehát a magyarok között is a török pártnak volt igaza. De még ebben sem következetes, mert látva a török megszállás szörnyűségeit, mégis szabadulni szeretne tőlük. Zápolyai életének és karakterének egyik sötét pontját csak zavarosan világítja meg, bár sokat foglalkozik vele, hogy t.i. minő módszerekkel szerezte meg ez a trónt. Szerémi határozottan vallja, hogy Zápolyai II. Lajost meggy ilkoltatta, hogy trónját megszerezhesse. (Epist. 209. és 74
