Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
Ezért is minden haragját, legcsunyább ócsárlásait a Zápolyait elhagyókra szórja, ennek trónra jutása előtt meg azokra, kik Corvin Jánost, Mátyás fiát kizárták a trónutódlásból, mert mondja, aki elárulja urát, az képes azt meg is ölni. (Epist. 34.) És mikor Perényi Péter és Török Bálint átállanak I. Ferdinándhoz, Szerémi megállapítja, hogy ezek hűtlensége vesztette el azt a Pannóniát, melyet elődeik sok fáradsággal és véráldozattal szereztek meg. Körülbelül ezt jelenti az ő kapkodó gondolkodásában és lehetetlen latinságában a passzus: "Ita erant Hungari maturi in fide eorum, per quam infidelitatem eorum perdiderunt suorum, qui predecessores eorum cum magna fatiga et cum magna effusione sanguinis occupa verant Pannoniam. " (Epist, 173. ) De a fejedelem is gondoslkodjék, hogy alattvalói hűségben maradjanak, mégpedig bőséges adományokkal. Érezte Szerémi a közvélemény fontosságát, s ebben a népakarat jelentőségét, - ezt is már láttuk - a "nép" alatt azonban főképp maga-magát érti, s azt tartja a legnagyobb hibának, hogy őrá nem hallgatnak. Bele is ártja magát mindenbe, mert ő minden bajt előre megérez, minden csata kimenetelét előrelátja, vagy megálmodja, (csak Zápolyai szinai vereségét nem, s a vélt győzelemtől zsákmányt remélt a maga számára), minden árulást előre megsejt, s ezért folyton árulkodik és tanácsokat osztogat, ugy hogy mindenki torkig van vele. De Szerémit még a legkíméletlenebb visszautasítás sem tudja elhallgattatni. Czibak Imre többször leszidja, Pöstyéni Gergely már szelíden szól rá (u. o. 212. ), sőt egyszer maga Zápolyai is meginti Czibak miatt a szinai vereség előtti rossz hangulatában. "Nem hallgatott rám, mintha bolond lennék, mondja erről sértődötten maga Szerémi, "sem nem kérdezte meg tőlem, hogy mit csináljon. " (Epist. 215.) "Pedig én "publice" hallottam a nép hangulatát őfelsége (Zápolyai) ellen. " (Epist. 207. és 215. ) E beállítottságnak megfelelő Szerémi képe a magyar társadalomról. Aki fent van, kezdve Mária királynétól Szatmárin, Szálkáin és Bakóczon - a három népi származású érseken - Báthory nádoron, az összes főurakon és püspökökön át le az öszszes nemesekig, az mind "lator", gyilkos és rabló, a legtöbb még áruló is. (latrones Hungari principes), (Epist. 31. ) Gritti kigyó, serpens, tanácsosa Dózcy, sátán, Bakócz lator és rotlpar (kerékgyártó, 32.), Szatmári kassai kalmár, Szálkái suszter. (Epist. 100. ) Azonban e nyers kiszőlások csak egy nemesebb törekvés szerencsétlen nyilvánulása!: az ország és nép sorsát lelkén viselő, de a kormányzásba bele nem szólható embernek a közjót akaró követelése: akik a kormányt kézben tartják, legyenek tisztességesek és kormányozzanak okosan, becsületesen, a köz érdekében. Es Szerémi nem pártos: lator neki Dózsa ls, és nem hallgatja el a "semipagani" parasztok árulását, s más népi bűnöket sem. Egyébként Szerémi szerint a nemesség életcélja a nyugodalmas, békés jólét: "dulce costum consumere" (Epist. 31. ), aki ebben akadályozza őket, mint Mátyás tette folytonos háborúival, azt megölik, mint Zápolyai István Mátyást, fia György II. Lajost. Szerémi egyébként természetesnek látja a magyar társadalomnak a középkori alapokból most kijegecesedő szerkezetét, megosztottságát. Nem gondol olyasmire, hogy a nagybirtok igazságtalan, vagy megszüntetendő valami - Stieröchsel ilyes gondolatot tulajdonit Dózsának hiszen nem is ismeri a társadalomnak más felépítését, mint a különböző terjedelmű birtokú nemességre-papságra, s a jobbágyokra megosztottságot, bent a földesúr udvarában nemesi, vagy olykor paraszti származású "famíliával. " 5 9) Van a Szerémi leirta nagybirtokos-curiában officialis - ez a katonák vezetője -, nótárius, parvulus=apród, litteratus, de a legfontosabbak a milites, a katonák, kik hópénzt kaptak. E népes udvari személyzetben vannak az urnák rokonai is, és ide számithatók az udvari káplánok, amilyen Szerémi is volt, előbb talán a Corvinok, majd Bánffy Jakab temesi főispán udvarában, majd Perényi Ferenc váradi püspök körül is. És termé70
