Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Történetírásunk a mohácsi vész után

TÖRTÉNETÍRÁSUNK A MOHÁCSI VÉSZ UTÁN A mohácsi vész és Buda eleste, a török Járom és az ország kettészakadása fordulópontot hozott a magyar történetírásban ls. A humanizmus befolyása mégis megmarad a XV. század vége 8 a XVI. század elejéről, sőt a magyar művelődés, s benne a magyar történetírás csak most ltatódlk át teljesen az uj szellemiséggel, Ízléssel: a történetírás stílusa a XVI. sz. óta Illeszkedik hozzá a humanisták által mUvelt klasszicizáló latin stílushoz, a stllus-purlzmus mellett a nagy, patetikus szónoklatok, nagy drámai Jelenetek, érzelmes anekdoták, a régi római és görög történetből vett példák, a humanista történetírás e fő - klllső - kellékel ekkor lesznek megszokott elemel a magyar történeti munkáknak ls. Mélyebben szántó hatása a humanista (olasz) történetírásnak, hogy az addig a magyar historiográfián uralkodó - még az olasz humanisták: Bonflnl és Ranzano müvein ls végighúzódó - theokratikus történetszemlélet a XVI. századi, Mohács utáni magyar történeti müvekből el-eltűnik. De behatol - 8 ez a legfontosabb - a magyar történetírásba a humanista történetírás nagy módszertani újítása: a források beható felkutatása, lehatolás a legeredetibb forrásokig 8 a források kritikai megrostálása ls. Megváltozik a történetírás tárgya és műfaja ls, de ez már nem csupán Idegen minták utánzására történik: a magyar történetírókat nemcsak olasz - és később német - példák, hanem saját koruk katonai és politikai katasztrófái ls késztetik saját koruk eseményeinek megírására, s XVI. századi történetíróink - szinte tudat alatt - egy uj műfajt vezetnek be a magyar történetírásba, a kortörténetet. Igaz, feldolgozták saját koruk történetét Mohács előtti magyar történetírók ls, de nem önálló monográfiákká, hanem a régi, a XI. század óta tovább és tovább épített nagy magyar krónika folytatásaiként, annak legújabb fejezeteivé. Thuróczy még a maga XV. századi, Zsigmond- és Mátyás-történetét hozzáfűzte a XIV. századi nagy magyar krónikához, Brodarics már nem gondolt arra, hogy a mohácsi vészről szőlő leírását a Thuróczy krónikához függessze, és Forgách Ferenc, majd Baranyai Decsy János, Szamosközi sem Bonflnl Decasal folytatásául szánták kortörténeteiket. Az egy Zsámboky János követte csak a magyar történetírásnak ezt a középkorban kialakult hagyományát, művelte annak Mohács előtti műfaját. Nemcsak az érdeklődés változott meg, és nem mintha Bonflnl Decasal kielégítették volna az Igényeket - hiszen Heltai elismerése mellett hallunk arról elitélő kritikát is -, és használták azonkívül Thuróczy krónikáját, sőt a Képes krónikát is (csak a Budai merült feledésbe) - s Igenis volt magyar történetíró a XVI, század második harmadában - Oláh Miklós - kl tervezte a magyar dolgok megírását a kezdetektől (ha Bonflnl alapján ls) - hanem a "zord Idő" nem kedvezett az Ilyen nagyszabású munka megírásának: a zaklatott élet, amelyet egy Oláh, Verancslcs, Forgách s a kisebbek ls folytatni kényszerűitek, nem adott módot a huzamosabb, behatóbb tudományos koncentrációra. Csak az un. rövid krónikáknak akadnak a XVI. század első felében művelői, az egész magyar történet e gyakorlati célokat, s a jogi életet szolgáló műfajának. (Gregoriancz, Mossóczy, Bakschay, az erdélyi német Bomel Tamás krónikái, a a szintén erdélyi német Slegler nem sokkal nagyobb Igényű hun-magyar krónikája.) 5