Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

Szépen gyarapodik a XVII. század közepén és azon tul is a magyar naplóirodalom Magyarországon és Erdélyben egyaránt, hiszen a kortörténetirás uralkodván a lüstoriograíián, ez természetes is, ahogy természetes lesz a XVIII. században, a tudományos magyar történetírás megalapításának ragyogó századában, hogy a kortörténeti" és naplóirodalom ellanyhul. E naplóirodalom történetirástörténeti szempontból is bir bizonyos jelentőséggel. A magyar történeti naplóirók között meg kell emlitenünk gróf Nyáry Krisztinát, Eszterházy Miklós gróf palatinus feleségét, Pál, első herceg édesanyját, ki bár csak pár lapnyi, de értékes feljegyzéssel nyitja meg a magyar nő-történetirók sorát. Szigorúan családi érdekli feljegyzéseket nyújtanak ezek az Esterházy család XVII. századi krónikáját megnyitó lapok (az 1604-től 1638-ig terjedő évekről) az irónő személyét, főképp családját, elsősorban gyermekei születését, elhalálozását, meg szüleit, férjét, rokonai* illető magyar nyelvű hirekkel, olyasfélékkel, mint minőket már sokat láttunk XVII. századi főrangú, nemesi, sőt polgári naplóirók Írásaiban. Mégis, bensőséges, vallásos, családias hangulatukkal felkeltik érdeklődésünket az Esterházy nemzetség hercegi ágának ősanyja iránt, kiről Ipolyi Arnold irt szép életrajzot. Nyáry Krisztina feljegyzéseit folytatta fia, Pál, a majdani herceg, a Mars Hungaricus irója, éppoly egyszerű naplőirásban, mint édesanyja, de Pál herceg az akkori magyar politikai és hadi élet legélén álló férfiú lévén, e tisztán családi életét illető jegyezgetései is több figyelmet keltenek. Bármennyire ismerjük mély katholikus vallásosságát - hiszen theolőgiai és vallási müvei ezt eléggé megvilágítják - mégsem lehet megilletődés nélkül olvasni, midőn gyermekei halála fölött - huszonnégy közül hetet vesztett el kisgyermek korában - azzal vigasztalja magát, örvendetes, hogy Isten az ő ártatlanságában elhalt gyermekiből egészíti ki angyalai karát, s csak midőn egy évben három kisfiát ragadta el a halál, teszi hozzá: "noha keservesen esik" ez. Szép bepillantást engednek az egyszerű családi, majd kizárólag születésekre, elhalálozásokra, házasságkötésekre vonatkozó jegyzetek ennek a méltóságteljes, tekintélytartó férfiúnak gondolkodásába, érzelmi világába, ki még e naplójában is megadja, még feleségének, testvéreinek is a nekik kijáró titulusokat. Saját katonaéletéről, politiai működéséről azonban alig tudunk meg mindebből valamit - ezekről részben a Mars Hungaricus tájékoztat - (gazdasági ügyeiről sem), csupán azt jegyzi meg, ezt is minden érzelemnyilvánítás nélkül, hogy a "bécsi harcon" (1683) megsebesült, hogy I. Lipót az augustinusok bécsi templomában átadta neki az "arany bárányt", s hogy ekkor rendezett ünnepsége meg a Spanyolországba küldött ajándék - az arany gyapjú spanyol (Burgundiából örökölt) rend - 10.000 forintjába került - talán ez volt az Esterházyak hires bécsi ünnepélyei között az első -, majd hogy nádorrá, végül "imperiális herceggé" lőn. Lezárja a naplót - idegen kéztől - a Nyáry és Várday családok részben fiktiv leszármazási rendje. Esterházyról bővebben szólok kortörténete, a "Mars Hungaricus" ismertetésénél. V Itt cime

: Rövid Chronica, melyben némely emlékezetes dolgok, születések s halálok iratnak, az MDCVII. esztendőtől fogvást sőt némely igen régi genealógiák is foglaltatnak. An. MDCXXIV. Eredeti kézirata az Esterházyak kismartoni levéltárában. Kiadása

: Szilágyi Sándor, Az Esterházyak családi naplója. Tört Tár. 1888. 209-224. - L. még: Bubics-Merényi, Herceg Esterházy Pál, Bp. 1895. XXX 536