Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

A MAGYAR FŐÚRI NAPLOIROK SORÁT MEGNYITJA Illésházy István Istvánffy nagy ellenfele, Bocskay után ko rának legjelentékenyebb vezető férfia, Bocskaynak társa a felkelésben, de amellett Mátyás főherceg bizalmasa, szem élyes tapasztalatai élményei alapján feljegyezte - magyar nyelven - az 1592-1603-ig Ma­gyarországon történt hadi eseményeket, tehát a tizenötéves török háború fejlemé­nyeit addig, mig az ismert vád miatt nem volt kénytelen Lengyelországba menekülni. Illésházy igy e háborúnak egyik résztvevő kommentátora. Született 1540-ben közne­mes családból, tanulmányait Pozsonyban végezte, majd Pálffy Miklós, a vitéz hadvezér udvarába került. Ügyes pénzüzletekkel óriási vagyont szerzett, és második feleségé­vel, Pálffy Katával, Krusith János özvegyével szintén nagy vagyon kerUlt kezére: en­nek halála után Rudolf király neki adományozta a Krusithok javait. A fejedelem szol­gálatában magas méltóságokat nyert el: királyi tanácsos, liptói, majd trencséni örö­kös főispán, magyar királyi udvarmester, 1593-ban német szent birodalmi gróf lett. Alig tiz évre rá azonban a kamara- nagy vagyonára áhítozva - a császár elleni lázitó iratok terjesztésével vádolta meg és fogta pörbe. Istvánffy Miklós alnádor - mint Istvánffy fejezetünkben kifejtjük - 1603-ban törvénybe ütköző itéletlevelet adott ki ellene, Illésházy azonban Mátyás főherceg figyelmeztetésére Lengyelországba mene­kült. Csak természetes, hogy Bocskay felkeléséhez csatlakozott, noha Mátyás főher­ceg is hivta a maga táborába. Azért a főherceggel sem szakitott, s a béke megköté­sére is ő utazott Bécsbe. 1608-ban nagy része volt Mátyás főherceg királlyá válasz­tásában, s a királyválasztó- és koronázó országgyűlés őt is megválasztja nádorrá - Istvánffy Miklóssal szemben. 1609. május 5-én Bécsben meghalt. Illésházy feljegyzéseit még szigorúbban hadieseményekre korlátozza, mint Ist­vánffy, s ezekből is csak kivágatot ad. Hadi dolgokon kivül ő is csupán az országgyű­lésekkel foglalkozik, többnek egyes aktáit teljes szövegében is közli. Feljegyzései legtöbbször saját személyes tapasztalatait örökitik meg, és Illésházy ismételten hivatkozik is arra, hogy ezt vagy azt maga látta, hallotta. Feljegyzései egészen kez­detleges évkönyvezés: évek szerint előadott rövid beszámolók hadieseményekről és országgyűlésekről. Történetszemléletről, filozófiáról az ő "feljegyzéseiben" csak annyiban lehet szó, hogy a történésben ő sokkalta átfogóbban látja meg Isten világ­kormányzó kezét, mint Istvánffy, s ennek sokkal naivabban is ad kifejezést a nagy­műveltségű Istvánffynál. Itt kicsendül Illésházy protestáns volta is, noha vallási el­lentétekről teljesen hallgat, s az emberek megítélésénél, jellemzésénél sem befolyá­solja azok vallása. Mégis pápaellenes érzülete mondatja vele, hogy a pápa által kül­dött olasz segélycsapatokon: "Ez pápa népén az isten haragja szemlátomást uralkodott, valamikor még Magyarországba segitséget küldött, mindenkor rutul vesztek. " (1597-hez, p. 48, )*) Érdekesek kortársairól mondott Ítéletei: Mátyás főherceget tulság) san lágy, en­gedékeny, nemtörődöm hadvezérnek mondja, és erősen bírálja a Magyarországon ka­tonáskodó többi főherceget is. Igen nagy tisztelettel ir azonban a külföldi hadvezérek közül Mercoeur Fülöp Emmánuelről (Istvánffy dux Mercurianus-áról) és Mansfeld 534

Next

/
Oldalképek
Tartalom