Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Évkönyvek, naplók

Segesvári Szabó Bálint Az erdélyi városi polgárság nem hivatalos, hanem tisztán magánérdekű évkönyvező vagy naplózó, és kortörténetirásnak még nem nevezhető, eseményfeljegyző munkálkodásának jelentékeny terméke Segesvári Szabó Bálint magyar nyelvű krónikája az 1606-tól 1638-ig terjedő évekről, 6-7 sornyi szöveg hozzátoldásával az 1653. és 1654. évekről is. Magáról az évkönyvecske Írójáról csak annyit tudunk, amennyit ő maga árul el magáról Írásában. Ezek szerint kolozsvári polgár és unitárius vallású ember, ami azért fontos, mert feljegyzéseit városa és vallása szempontjából és érdekei szerint készttette. Eredetére szász ember, de elmagyarosodott, és nem lát semmiféle nemzeti ellentétet a város két nemzetisége között. Segesvári nem a hivatalos Kolozsvár közéletének eseményeit rögziti le, ahogy a nagyszebeni és brassai Fuchsio-Lupino-Oltardinum-krónikák Írói, ezek a hivatalos városi évkönyvezők tették. Ő az egyes jelentékenyebb polgárok életének fontosabb, vagy kiutközőbb eseményeit jegyzi fel, a szereplőinek igen eleven, életizü jellemzését Is adja. Emellett különös figyelmet szentel a buza és bor terméseredményeinek, buza- és boráraknak, minderről évről évre pontosan beszámolva. Az országos eseményekre csak igen röviden terjeszkedik ki, többnyire csak azt nézve, hogy mennyiben hatottak Kolozsvár életére. Bethlen Gábornak nagy tisztelője, s mint buzgó unitárius Kolozsvár unitárius egyháza történetére is tartalmaz érdekes adatokat, valamint a város topográfiájára is. Szemköre szűk, mondhatnám, nyárspolgári, s el lehet róla mondani, azt irta meg, amit Kolozsváron maga látott, hallott s az országos eseményekről megtudott. Az eseményeket napról napra közli, elszigeteltségükben, belső összefüggés nélkül, és dolgozásmődjára jellemző, amit Bethlen 1623. évi hadjáratáról és az 1624. évről feljegyez: az 1623. év végén előadja, hogy "21. augusti mene ismét ki Bethlen... őfelsége Magyarországra minden hadával Ferdinánd császár ellen," erre rögtön az 1624. évet adja, melyből csak e két hirt találta említésre méltónak: "19. juni jöve urunk ő felsége vissza Magyarországról. - 18. aug. éjjel az menykő Ute az perengér tetejében. " - Szeret az eseményekről véleményt mondani, amire idézem az 1632. év végén olvasható jellemző szavait Császár Péter felkeléséről. =1631. és 1632-ben az parasztok feltámadának az alföldön, egynéhány ezeren... de lecsendesittetének... orrok, fülök elvagdaltattak az rebellionak emlékezetiért, az hadnagyok... Császár Péter néggyé vágatott Kassán - mint lator - érdeme szerint. " (p. 205. ) Általában Segesvári krónikája, ahogy nagyérdemű kiadója gróf Mikó Imre e müvecskét nevezi, az erdélyi szimpla városi (szász vagy magyar?) magán évkönyvezésben előkelő helyet foglal el. Mint történeti forrás elsőrangú. Kiadta

: Jakab Elek értékes bevezetésével: Mikó Imre gróf, Erdélyi tört. adatok. IV. ,pp. 164-218., a bevezetés u. o. 159-163, mely különösen a müvecskét fenntartó kéziratról szóló megállapításai miatt érdekes. E kéziratot Jakab Elek Kénosi Tőzsér Jánosról, annak egykori tulajdonosáról, Kénosi-codexnek nevezte el. Ez másolatban tartalmazza Segesvári müvét, Kénosi javitő jegyzeteivel. 521