Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Évkönyvek, naplók

szonnal kereskedett búzával és borral. Szabőmesterségéről nem beszél, csak egyszer emliti, hogy a szabó céh egy osztozkodása alkalmával neki is adtak 50 Ft-ot, (1647-ben, p. 151. ). Kétszer nősült, első feleségétől kilenc gyermeke született, a másodikat már idős korában vette nőül. Unokái mind elhaltak még az ő életében. Memoriáiéja utolsó megrenditő szavai 1658-ból valók, s a II. Rákóczi György viszszatérte és Rhédei Ferenc lemondatása miatt Erdélyre törő török-tatár-román hadak közeledtéről szólnak: aug. 29. "jöve hirill, hogy Balavásárnál az ellenség és éget - öl, s vág. Jézus, légy velünk!" Amiből arra következtetnek, hogy Írónk valószínűleg áldozatul esett e támadásnak, (a betörő "pogánynak", ahogy ő mondja. ) Valószinü is, hogy vagy meghalt ekkor, vagy a tatárok által elhurcoltatott, mert Nagy Szabó bizonyára a várban keresett oltalmat, melyben annyira bizott, melyet azonban - Enyedi István (nem tévesztendő össze Enyedy Pállal) szerint - a tatárok Marosvásárhelyre ütve hamarosan elfoglaltak, s "a benne szorult népet, közel háromezer embereket mind rabságba hajtják. " (Mikó, Erd. tört. Adatok, IV., 274. ). Nagy Szabó Ferenc anyai nagyapja, Borsos Sebestyén munkáját folytatta, és saját Memoriáléját is annak Chronicájához csatolta hozzá. Borsós Sebestyén önállóan csak 1562-től 1571-ig Jegyezgetett, - addig, tudjuk, Bencédi Székely krónikáját irta át, és - 1584-ben halt meg, unokája ki 1581-ben született s még emlékezett nagyapjára, előbb ennek szövegébe is toldott be pár lapnyit, az 1536., 1571-től 1576-ig és 1588-tól 1594-ig terjedő évekről. (26-35. ) összefüggő feljegyzéseit 1580-nal kezdte és 1658-ig vitte fel. Eredetileg nem is volt célja, hogy kora eseményeit Írja le, hanem csak egy "registrumot" akart készíteni, vagyis jegyzéket vagyonáról, jövedelmeiről. De aztán elhatározta magát "valami Memoriale avagy lett dolgok" megírására. Müvét születésével kezdi, és minden mondanivalóját a maga élete keretébe illeszti bele, feljegyzéseinek tárgyául pedig magánügyeit és városa és az ország fontos eseményeit választotta. Mint ő maga mondja: azon eseményeket, "az melyek országunkban, városunkban és hazám" (recte" házam) "magam, és nemzetségemben eltöltenek és egyéb dolgokat, ami illendő lészen ide irok. "*) Munkájának mai alakját 1653-ban adfa, régi "mlnutálból". Ezen saját jegyzetein kivül, melyeket legtöbbször "az eseményekkel egy időben, vagy alig később, emlékezetből készített,

2) papírra vetve mindazt, amit akár Marosvásárhely dolgairól, akár országos fejleményekről meghallott, vagy maga meglátott, voltak Szabónak Írott forrásai is. 3) Ilyenekről azonban ő maga csak két izben emlékezik meg: az egyik, a "mesterétől", vagy vélem Baranyai Decsy Jánostól, kapott levél az 1594. évi harcokról Komárom és Győr körül, a másik Enyedy Pái Írása

4), melyből Basta 1603. évi bevonulásának leírását Kolozsvárra vette. (p. 91. ) Hogy ez az Enyedy Pál csak másoló, ki Szamosközy müveit Irta át, azt már gróf Mikó Imre ls gyanította. Szilágyi Sándor pedig be is bizonyította. 5) Lehet, hogy Nagy Szabó Ferenc még más egykorú erdélyi, vagy magyarországi feljegyzéseket is felhasznált. Basta 1603. évi Ítélkezése Kolozsvárott a magyarok fölött (pp. 84-85. ) feltűnő egyezést mutat Somogyi Ambrus megfelelő elbeszélésével. 6) Itt is közös forrásra lehetne gondolni, valami egykori feljegyzésre. Nagy Szabó Ferencnek egyébként történeti ismeretei, műveltsége, képzettsége nem volt. Nem ismeri még Istvánffy Históriáját, vagy Petthő Gergely krónikáját sem. Például Bocskaynak "oda kl való dolgairól" (t. 1. Magyarországon) - vallja "én nem látom, hogy semmi históriát irtanak volna rolla seholl Aki arról tudni akar valamit", mondja ezt megelőzőleg, "az lássa, ha az Indiciumban (Debreceni Kalendáriumban) mit talál vagy másutt. " Ez a Debreceni Kalendárium Nagy Szabó Ferencnek majdnem az egyetlen, és mindenesetre a legfőbb történetírási tekintély és fórum. De azért polemizál is vele, előadását kiigazitja: "Látom ugyan a Kalendáriumban" 517