Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
Jegyzet: ^Szilágyi, M. N. T., VII., 45. - Kemény, Ruina exercitus, Önéletírás, 504. 2 )Ugyanigy, Szilágyi, i. h., VII., p. 37. 31 Szalárdi, Siralmas krónika. Ed. Kemény Zs., Ujabb nemzeti Kvt. 292. hasáb. 4) Második felesége, Lónyai Anna révén kerlilt sógorságba Wesselényivel. Első felesége Kállay Katalin volt. ^Csak egyszer emliti, hogy Gusztáv Adolfról eleget irtak a történetírók, s ezért ő nem foglalkozik vele. ^Például: II. Rákóczi György végzetes lengyelországi visszavonulásakor, mikor Kemény rábeszéli fejedelmét, hogy váljék klllön az erdélyi seregtől, s mentse meg legalább maga személyét, ha a sereg tönkremegy is, nem ötlik fel Kemény előtt a mohácsi példa: ne járjunk megint ugy, mint II. Lajos katasztrófájánál. L. : Ruina exercitus Transsylvanici-ben. Szalay kiadása, p. 504. - Egyetlen reflexiója a magyar történetre, hogy "Bethlen volt a legnagyobb fejedelem Mátyás király óta, és István királyon kivül" nem is volt hozzá fogható. (146. ) 7) A mezőkeresztesi csata (1596. ) lefolyását "fejedelem és több nagy rendű embereknek hiteles relatiojából hallottam" (24. ) - Bethlen fejezetében Szalárdival erős egyezés állapitható meg -árgyilag és az anyag beosztása tekintetében is: Bethlen kezd megerősödni, "de ó jaj" át kell adnia Jenőt é_ Lippát a töröknek Lippát átadja, Jenőt azonban nem. (Kemény, 32. ) Ez igy van Szalárdinál is, mint Aza la r alfejezetemben idézem. Folytatásul: Bethlen hatalma gyarapodásával építkezik, iskolákat szervez, külföldi tanárokat hiv be. (Kemény 35. ) Eddig ez igy van Szalárdinál is, de aztán Kemény sokkal részletesebb lesz. Ugy vélem, mindkét iró valami Bethlenre vonatkozó, már formulává, stereotyp szöveggé jegecesedett, vezérszavakba foglalt udvari szóhagyományt, tudomást követett. Mert tudjuk, Szalárdi nem ismerte Kemény önéletirását, ezt kizárja a tény, hogy egyébként semmi egyezés sincsen közöttük. Szalárdi - tudjuk - csak a Ruina exercitus Transsylvanicit ismerte, illetőleg közölte Krónikájában. g\ 296-298., majd 462. Velence Lengyelországot szeretné háborúba sodorni a törökkel, IV. Ulászló hajlandó is lenne erre, de az ország megakadályozza, amibe Ulászló rövidesen bele is hal. Az interregnum és következményei: 466, 470, 473. 9) Az okok: 1. a svédek előbb cserbenhagyták minket, mikor a dánok hátba támadták őket, aztán meg mi hagytuk cserben a svédeket, mikor a török visszaparancsolt minket. 2. Mert "az pogány ebek" = törökök először biztattak minket a háborúra, aztán a németektől megvesztegetve ellenünk fordultak. 3. Rákóczi György igézte a fegyvert fogott erdélyi nemességnek, hogy kiterjeszti Erdély határait, ezt azonban "posthabeálta", amiért az erdélyi seregnek elment kedve a háborútól. 4. "Mind ezek felett, mert Magyarországnak mind lelki s testi szabadságának helyreállítását töttük volna fel czélul, de az Isten látta az sziveket, és hogy az fejedelmek csak praetextusnak csinálják az Isten dicsőségét, de azalatt magok világi hasznokat keresik az mint az dolgoknak kimeneteli is minden helyeken azt megmutogatták nem is csuda tehát, hogy az Úristen is az fejedelmeket és nemzeteket kevánságok szerént való végekkel nem boldogítja. " (462-463. ) ^Rákóczi belső kormányzását Kemény általában ugy jellemzi, hogy "belsőképen szün507
