Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

9 1Az idézett hely: Praefatio ad lectorem, a Rerum Transs. -hoz, hol ismételt párt­változtatásaiért kell magát mentenie. Az olvasóhoz szólva: ne képzelj minket oly együgyűeknek (insensati), mint akik nem láttuk volna, hogy a török nem fog enged­ni (a váradi és jenői határfalvak birtoka és adója kérdésében) "sed omnibus aliis mediis destituii, ea sequi debuimus, quae necessita s obtulit. " (Hist., O., p. 295. ) - Már kedvezőbb, Macchiavelli necessità-jávai rokonabb felfogásban: "Post amissum inaestimabili nostro malo Varadinum, coarctatis regni Transsylvaniae limitibus necessario castella, quae nondum nobis eraàerepta praesidiis munire, eorumque diligentia nosmet utcunque tutari necessita s adegit. " De itt is véde­kezésül emliti a "necessitas"-t a török vádaskodásai ellen, aki kifogásolja, hogy Erdély várakat emel ellene. (História, I., p. 411. ) - Huszt megrohanásánál 1667-ben az eleinte ellenálló helyőrséget: "renitentes parere coegit ipsa neces­sitas, arx enim munitissima omni per negligentiam possessorum destituta com­meatu vix per 4 dies suos sustentare potuisset. " (Hist., I., p. 322. ) A török köve­telésekkel kapcsolatban: "posteriorem sententiam, ut approbemus, domitrix necessitas imperavit. " (Hist. ,1. p. , 297. ) 30 )L, a fentidézett helyet. (Hist. I. 411.) 31) L. : Meinecke, Staatsräson, 46-47. 32) Láttuk már különben Bethlen előtti magyar történetíróknál is e "necessitas" sze­repeltetését. 33) História, II., p. 173. Pl. Barcsay jellemzése, kinek kancellárja volt, hogy miért fogadta el a töröktől a fejedelemséget. (Rerum Transs. pp. 64-65. ) L. még Bánffy Györgyről: Hist., I. p. 309. Pletyka jellegűek Zrinyi és Nádasdy kivégzé­sének megokolásáról közölt hirei. (Hist. II., 92. és 98. ) Már idéztem II. Rá­kóczi György mozgatőokait a lengyel hadjáratnál. (Rerum Transs., pp. 36-37. ) 34) Hungaros inclytam hactenus gentem quae Turcarum impetum per 200 annos sustinuerat, antemuraleque totius Chrlstianitatis dici meruerat, adeo fatali tem­pore elanguisse fertur, ut fortalitia quamvis sat egregie munita plerique pro­cerum manutenerent, de defensione tarnen eorum nihil solliciti, nec aliorum, qui ' clementiae imperatoriae se submittentes arestati fuerant exemplo sapere gnari complicatis in slnum manibus, apertis portis Germanis, numero paucis iisque tyronibus, semet captivandos praeberent, oinfelicisslmamnationem Hungaricaml (Hist. II. , p. 57. ) 35) 'História, II., pp. 70,71. 1. még u. o. 41,42,43. - Nádasdy iránt - már láttuk - nem érzett részvétet. - A "natio Hungarica" fogalmára 1. Hist. II., 468: "regni pro­ceres, necnon nobilitas, populusque. " A török a "potentissima natio, quae nationem Hungaricam obtrivit, reliquiasque ejus in dies deglutire nititur . " (A Rerum Transs, -hoz irt Praefatio ad Lectorem­ben. 37) 'L. pl. História, II., pp. 188-189, 192. Magyarországra u. o., p. 98. pl. Megkell kísérelnünk, hogy ne engedelmeskedjünk vakon a töröknek, ha ez "sine periculo patriae" lehetséges, (História, II., 159. - vagy: "patria, cui debemus omnia. " u. o., p. 292., érzelmi színezettel! ) 38 )Hist. I. 146, 159, 197. II. 437. 39 )Historia, II., pp. 292-293. 477

Next

/
Oldalképek
Tartalom