Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
ezeket az Írókat magukat még nem tette történetírókká. Mégsem hagyhatjuk emlitetlenUl ezt a sajátságos munkálkodást és ennek produktumait: négy magyar nyelvi! és vagy négy-öt latin nyelvi! maradt fenn belőlük, egy latin és egy rövidke olasz, ma a magyar müvek végén kiadva. (Nem számítva a Verancsics Mihálynak tulajdonitottat és a Beriszló-életrajzot, mely ha Verancsics Antal müvére megy is vissza, mai szerkesztésében Marnavich Tomkó János alkotása. ) A legjelentékenyebb mil, mely Verancsics buzdítására, az ő gyűjteménye számára készült, 8 abban is maradt fenn, Szerémi sajátságos, de Igen jelentékeny Epistolája, mely bizonyára a népi, prózai történetelbeszélés termékei közé sorozandó. Ennek azonban külön fejezetet kellett szentelnem. A második Verancsics munkatársai közlll (ez nevét is elárulja) Bornemissza Tamás, előkelő és müveit budai polgár. Ez az 1540-41. évi budai eseményekről, legfőképpen Buda 1541. évi bukásának egy epizódjáról számol be, arról, hogy Izabella királyné és a budai polgárság meglepetésszerűen át akarta adni a várat Roggendorf kezére. Bornemissza ismételten mentegetőzik, hogy nem ir részletesebben noha mindent látott és hallott, mert résztvett a királynénál tartott tanácskozásokban is, de nincs ideje a hosszabb Írásra. Bornemissza nemcsak egyszerűen referálja az eseményeket, hanem keresi azok okait is, ezeket a politikát irányító főemberekben, s kicsinyes bosszúvágyukban látva meg. 5 I^) Ezért van annyira elkeseredve Fráter György és a Zápolyai párt többi főembere ellen. Magyarul irta müvét. (Kiadva M.H.H., II., III. Verancsics iratok II. k. 195-203.) Nagyobb terjedelmű és nagyabb igényű két névtelen Írónak szintén magyar nyelvű munkája. Az egyik egy kortörténet-féle 1509-1566-ig, cime latin: "Memoria rerum, quae in Hungaria a nato rege Ludovico ultimo acciderunt, qui fuit ultimi Ladislai filius. " A másik az igen ismert, és minden alap nélkül, pusztán Szalay Lászlónak egy komolyan nem gondolt és semmivel alá nem támasztott hypothesise alapján Zay Ferencnek, Verancsics 1553. évi követtársának tulajdontitott: "Az Lar.dorfejlrvár elveszésének oka e vót és igy esött" cimü emlékirat-féle. Mindkettő hatott Verancsics Inclinatio-jára. Az első typiku8an "vulgaris" ember munkája, mind történetszemlélet, mind előadás dolgában: Szerémi izü mü, de sokkal nemesebb gondolkodású, finomabb érzésű és irásmodoru szerző - vagy szerzők 5 1) - tollából. Kezdődik 1506-ban, II. Lajos születésével, amit 1504-re tesz. Éppily helytelen chronológiával, belső összefüggés nélkül, pusztán időrendben adja elő a fő hadi és politikai eseményeket 1514-ig, a kereszteshad felléptéig. 5 2) Erről, valamint Buda 1541. évi vesztéről 5 5) ir legrészletesebben, kerek összefüggő előadásban. Utóbbi betét lehet, mert befejeztével a szöveg újból felemlíti, hogy Roggendorf 1541-ben látva a török közeledtét, nem kísérli meg komolyan Buda ostromát. 5^) 1541 után olykor megint vissza-visszaesik az évkönyvszerü beszámolóba, igy a 102. lapon, de sok részletet ad az 1550-es és 60-as évek török háborúiról, egyes politikai eseményeiről is. A keresztesháboruten szemtanúnak mondja magát, Buda vesztét pedig ugy adja elő, mint Bornemissza. ' E névtelen mü sem elégszik meg az események referálásával: keresi ez is az események okait, nem történetkutatói szempontból ugyan, hanem erkölcsi és hazafias motívumokból: mivel idéztük fel és érdemeltük ki ezeket a rettenetes szerencsétlenségeket? Bűneinkkel és bűneinkéit: "Ugy az Isten megbünteti az kevély magyarokat, mondja el vesztének Írója, mert nagyobb szemirem (szégyen) és bosszúság nem lehet, mint mikor egy vitéznek... az fegyvert oldaláról ődják és az ő lakőheliből kiverik. " 5 5) A török is megveti az ilyen katonákat: "Mondják, hogy az terekek igin megszidalmaztak volna akkoron a keresztyéneket", (t. i. 1541. aug.-szept. Budán) "hogy emberek ls, pénzek is, fegyverek is lévén, szivek, karjok, módjok az hadakozáshoz nem volna. ••57) 45
