Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
müvében: a politikai és hadi események között, vagy legalább azok okainak feltárásában nem tudja elhelyezni. A protestantizmus behatolása csak közvetlen oka az eseményeknek, melyeket leir, de hogy maga ez az "ok", ez a szellemi mozgalom, hogyan fejlődött ki, az nem tartozik az ő történecirásába. Es általában kulturális jelenségek sem, s ritkaságszámba megy az olyan megjegyzése, hogy Pécs "haud incelebre gymnasium litterarum"-át pár évvel 1543 előtt, mikor is török kézre jutott, 2000 tanuló látogatta. 4 1) És ritkaság az is, hogy megemlékezik néhány történetíróról, kettőről ezek közül is csak azért, mert háborúban estek el: Johannes Jacobinusról, ki a brassói csatában vesztette életét 1603. julius 22-én 4 2), s kinek történetírásáról igen elismerően szól, és Nicolaus Gabelmannról, ki a mezőkeresztesi csata áldozata lett. 43) Ezeken kivül talán még Brutus Históriáé docte et eleganter scriptae-je 4 4), mely méltó arra, hogy nyomtatásban megjelenjék az, amit Istvánffy kora szellemi életéből megemlítésre méltónak talál, valamint az 1532-ben török fogságba került, s majd az egész Keletet beutazott Huszty György útleírását a földekről, melyeket bejárt. 45) E mü kézirata fennmaradt a vatikáni könyvtárban. Inkább katonai, és társadalmi, mint irodalmi érdekű, hogy Balassa Bálint, az "impiger juvenis, Mártis et Palladis cultor" derék katonahalálát Esztergom 1594. évi sikertelen ostrománál megemlíti. 46) Közjogi kérdések nem érdeklik Istvánffyt. A Bocskay felkelés közjogi mozzanatairól nem szól, neki a törvényes király az egyetlen tekintély, ő már a "rex legibus solutus" elv alapján áll (megrója az erdélyieket, hogy csak akkor engedelmeskednek a királynak, ha éppen kedvük tartja, L. XXXIII., p. 487. ), szerinte az egész felkelés gonosz rablókra - a hajdúkra - támaszkodó bűnös lázadás. Talán csak egy közjogi elvet hangsúlyoz: a magyarok a császárnak mint magyar királynak "sicut regi Hungáriáé" tartoznak hűséggel és engedelmességgel. 4 7) Bocskaynak abban a gesztusában pedig, hogy a szultán által küldött koronát és felszőlitást: koronáztassa magát királlyá, azzal háritja el, hogy Magyarországnak már van törvényesen koronázott királya, s mig az él, addig más nem koronázható meg, mondom, Bocskaynak ebben a közjogilag megokolt (alapjában véve politikus) gesztusában Istvánffyt nem a közjogi momentum érdekli, hanem az erkölcsi. O ebben csak azt látja, hogy ez volt Bocskaynak egész életében egyetlen szerény tette. 48) Azt az elvet pedig, melyet különben XVI. századi országgyűléseken is hangoztattak, hogy t. i. a király több fia közül az ország választhat, Istvánffy csak mint Nádasdy Tamás személyes érdekeit védő véleményét jegyezte fel. (Ezt 1. fentebb. ) Annál többet foglalkozott Istvánffy egyes emberek egyéni sorsával: császárokéval, pápákéval, szultánokéval, le egészen a Németországban felnevelt török fogoly fiu kalandos visszaszökéséig Konstantinápolyba, vagy a mühlbergi csatában vitézkedett magyar huszárok megjutalmazásáig. (L. XX. 172. ) 4 9) Ha valakit bevezet elbeszélésébe, elmondja származását, további életfolyását, olykor jellemzését is. Ugy, hogy nála a történet sokszor szinte egyéni sorsok elbeszélésévé hull széjjel. Valóban, egy modern kiadónak nem sok jegyzetet kellene az Istvánffynál szereplő egyénekről adnia. Istvánffy tehát a magyar történet tárgykörét erősen megszükiti fő forrásával, Forgáchcsal szemben, s mondhatni azon témákra szorította vissza, mint Decsy. Kétségtelen, hogy Decsy Istvánffynak nemcsak forrásul szolgált, hanem erős befolyással volt történetszemléletére, módszerére is. Istvánffy csakis magyar történetet ad, és teljesen szakit Forgách Ferencnek Bonfinitől tanult - és bizonyára Joviustól is befolyásolt - koncepciójával: a magyar történetet az európai és török események keretében adni elő, azok részeképpen. Ebben is egyezik Decsyvel, talán éppen ennek példájára tesz igy. Nem mintha nem látná meg a magyar események összefüggését a külföldiekkel, s az egymástól legmesszebb eső külföldi eseményekét egymás között. Sőt nála a magyar történet, legalábbis a ma347
