Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

vánffy már a magyar királyi kancellária hivatalnoka volt. De jogi tanulmányokat is kellett folytatnia, hiszen bizonyára már akkor szánta rá magát a közszolgálatra, a biröi hiyatásra. 1556-ban tért haza Velencén keresztül, s ugy látszik ekkor szegődött el Zrinyi Miklóshoz, Szigetvár hőséhez katonának. 1558-ban már békésebb pályán működik, előbb Oláh Miklós titkáraként, majd 1559-ben, mint annyi magyar történetíró, ő is a magyar királyi kancelláriába lépett, abba a hivatalba, mely valóságos képző iskolája a magyar tudósok, költők, elsősorban pedig történetíróknak /már III. Béla király jegyzőjétől, P. mestertől kezdődően, ha ugyan nem még korábbtól fogva/. Ezzel Istvánffy birói hivatást vállalt, melyben megmaradt közpályája végéig. 1569-ben kancelláriai titkár, ugyanekkor nőül veszi Bajnai Both Erzsébetet, a leggazdagabb horvát főúr, Horváth Márk, Sziget 1556. évi hősi védőjének özvegyét. Három lánya született és egy fia, Palkó, ahogy Istvánffy gyöngéd atyai fájdalma korán elvesztett gyermekét magaszerkesztette sírfeliratán becézte. 1578-ban elnyeri a királyi tanácsosi magas méltóságot, 1581-ben Rudolf király kinevezi, a következő évi országgyűlés pedig megválasztja alnádornak - palatini locumtenens in iudiciis - vagyis a nádornak birói hatáskörében helyettesének, 1582-ben pedig Rudolf királytól öccsével együtt báróságot nyer, 1585-ben megkapja a soproni kapitányságot, csak maga személyére. Mint annyi XVI. századi magyar történetíró - Brodarics, Oláh, Verancsics, Forgách Ferenc - Istvánffy is működött a diplomáciai pályán is. Midőn Báthory István halála után a lengyel trón elnyerésére Miksa főherceg sereggel indult Lengyelországba, de szerencsésebb vetélytársa, Zsigmond svéd herceg - II. Zsigmond lengyel király - által legyőzetve ennek fogságába került, a kiszabadítására küldött császári követek közt ott van Istvánffy Miklós is, ki maga kérte e kényes megbízatást. Több havi tárgyalás után Beuthenben sikerült a császári követeknek a fogoly főherceget kiszabaditani, és Istvánffy 1589 márciusában hazaérkezett. 1593-ban, mikor az 1606-ig elhúzódott tizenötéves török háború egyre nagyobb méreteket kezdett ölteni, Istvánffy is katonának jelentkezett a gyülekező keresztény sereg győri táborában, mert, mondja, akkor "senki sem volt, ki ne vállalkozott volna a legszívesebben a haza megsegítésére a barbárok elleni szent háborúra".56 éve ellenére csatákban is részt vett, maga jegyzi fel magáról, hogy Petrinja ostrománál "Nicolai Istvánffy, Petri Castellanffy ac Gregorii Petoenis marifica virtus enituit". 17) Bizonyára megacélozta erejét a tudat, hogy az a terület, hol ez a 15 évig dult háború kitört: Szlavóniában, Biheg, Sziszek, Petrinja vidéke nem esett messze az ő birtokaitól, kedvelt Vinicéjétől. Történeti müvéhez kitűnő előtanulmány volt, hogy a háború majd minden fontosabb vállalatánál jelen volt. A legfontosabb hadiesemény, melyben részt vett, Esztergom 1594. évi ostroma volt, hol Balassa Bálint elesett.Hogy 1594 nyarán miért maradt ki Istvánffy abból a követségből, melyet a magyar országgyűlés a regensburgi birodalmi gyűléshez küldött, a német rendek segitségét kérni a török ellen, nem tudjuk. De eleinte ugy volt, hogy ő is megy. 1596-ban ismét diplomáciai jellegű megbízást kap: az országgyűlés kérelmére Rudolf király Istvánffyt küldi ki a II. Zsigmond lengyel királlyal való szövetség előkészítésére, Kutassy János kalocsai érsek társaságában.1598-ban pedig tagja volt annak a bizottságnak, mely - erről már fentebb megemlékeztem - Rudolf király részére átvette Erdély kormányzását a lemondott Báthory Zsigmondtól. Istvánffy igen rosszul érezte magát ebben, amint mondotta, mindig forrongó, nyugtalan tartományban, melynek lakói a királynak is csak akkor engedelmeskednek, ha nekik éppen ugy tetszik. (L. XXXIII., p. 487. ) Helyzete már amúgy is nehéz volt az erdélyiek gyanakvása miatt, igyekezete pedig, hogy őket Rudolf hűségére téritse, már úgyis eredménytelen maradt, mikor a szeszélyes Báthory Zsigmond váratlanul visszatérve Erdélybe őt is, követtársát Szuhayt is letartóztatta (aug. 14. ), s mindaddig fogva tartotta előbb Tordán, majd Gyulafejérváron, mig Ru342