Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
Consilio" hivatott el az uralomra, s midőn Báthoryt meggyilkolták, ami Bethlen tudtán kivül történt, akkor az erdélyiek belátták, hogy a fejedelemségeket a fátum osztogatja, nem az emberek, és embereknek, bármily hatalmasok légyenek is, nincsen hatalmukban megakadályozni azt a fejedelemváltozást, melyet a végzet rendelt el. Hiszen Isten "ob peccata transfert regna", 6) és sokszor előfordult már, hogy igen hatalmas államok, királyságok, virágzó köztársaságok, legyőzhetetlen királyok megvetendő Kezdetekből jutottak el sok ország szerencsés birtokába. Különben is, a haza érdekében szabad megsérteni a jogot és azt, ami helyes (si jus fasque violandum esset, regni gratia id fieri debuisse, p. 301. ). Vagyis Böjti kimondja, hogy erőszak és jogsértés lehet törvényes jogalapja egy uralomnak, lehet jogos forrása egy ujabb, mégpedig helyes jognak, és a "haza érdekében" szabad megsérteni a jogot. Ezeket a macchiavellisztikus elveket kellett Bojtinak meghirdetnie a fejedelme uralma jogosságának igazolására. Láttuk, már Somogyi Ambrus rálépett erre az útra, mikor Báthory Boldizsár megöletését "közérdek"-bői történtnek mondotta. Minderre még visszatérek Böjti történetszemlélete tárgyalásánál. Azt a másik nehézséget, melyet Bojtinak Bethlen védelmében el kellett oszlatnia, hogy t. i. ez évekig híven szolgálta a zsarnokot, s hiven kitartott mellette még akkor is, mikor Forgách Zsigmond alnádor, a császár és magyar király megbízottja őt Báthory letaszítására biztatta, s csak akkor határozta el magát erre a lépésre, mikor Báthory az ő életére kezdett törni, Böjti ugy próbálja elháritani: Bethlen elitélte ugyan Báthory személyes és kormányzati bűneit, de ezt a "zsarnokságot" csak rebellióval, Báthory letaszításával lehetett volna megszüntetni, ez pedig a hazát általános romlásba döntötte volna. Igy Bethlen jobbnak látta még a zsarnoknak is engedelmeskedni, mert ezzel megóvta a haza nyugalmát. (L. ugyané gondolatot Somogyinál Kendy Sándor beszédében, fentebb. ) Forgáchtól, a császári fegyverek segítségével, pedig a németek iránti gyűlöletből nem akarta elfogadni a fejedelemséget. 7) Vagyis itt Bojty szerint a haza java, a közérdek követeli meg a zsarnoki uralom szolgálatát, ahogy majd a haza érdeke fogja megkövetelni annak megbuktatását, de a kellő, alkalmas időben. 8) E kifejezett tendencia ellenére Böjtit helyes módszertani elvei, kritikai érzéke, szolid valóságérzéke és emberi becsületessége megóvta attól, hogy a tényeket fejedelme érdekében elferditse. Fennmaradt könyveiben Böjti még éppen csak a kezdetéig jutott el Bethlen fejedelemsége elbeszélésének. Ebben, de a Báthoryak történetében is nem ad mást, mint a fő hadi és politikai eseményeket. Különösen arra fektet nagy súlyt, hogy mily eszközökkel: diplomáciai furfangokkal, bent az országban pedig fegyveres akciőkkal szerzik meg az egymás után következő erdélyi fejedelmek az uialmat, és igyekeznek biztosítani azt maguknak. És igen részletesen ir az országgyűlésekről is, ugy hogy harmadik könyvében az elbeszélte erdélyi diétádnak úgyszólván diáriumait adja, közölve az azokon szerkesztett aktákat és articulusokat is. Társadalmi vagy gazdasági kérdése*; Böjti történetében nem szerepelnek. 9) A kor legégetőbb problémája és a korabeli politika események legnagyobb erejű mozgatója, a nemesi jogok és protestáns vallásszabadság kérdése is csak másodsorban, mint a hatalom megszerzéséért és megtartásáért folytatott hadi és politikai akciók egy velejárója szerepel. Még a Bocskay felkelésben is, mellyel különben sem foglalkozik részletesebben, s melyben szintén 3eth-_ len közreműködése a legfontosabb neki, kiemeli, hogy Bethlen már ekkor megszerezhette volna az Erdély feletti uralmat, amit Bocskay felajánlott neki, de ő ekkor még fiatalnak, tapasztalatlannak érezte magát, és tudta, hogy az ő ideje még nem érkezett el. ípp. 256-257. ) Egyébként alkotmányos vagy közjogi kérdésekkel sem foglalkozik Bocskay megmozdulásában, azt csak vallásos és hazafias motívumokból vezeti le: az idegen uralom elleni idegenkedésből. Sem a magyar rendiségnek a magyar királyhoz 329
