Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
A humanizmus történetszemléletének hatása alatt Oláh is szakított a magyar történetírásban addig uralkodott középkori theokratlkus történetszemlélettel, mint azt - elsőnek - Brodarics is tette. Nála is - már ti. a Hungaria- és Attilában - hiába keressük az Istenséget a történetformáló erők között. Nála sincs nyoma az eddig, s még ezután is sokáig uralkodó történetfelfogásnak, mely a történeti eseményeket Isten világkormányzásának rendeli alá. Pedig Oláh, ha nem ir történetet - ebben is hasonlóan elődjéhez Brodaricshoz - ezt a világnézetet vallja, mint hivő, meggyőződéses, vallásos papi ember, aki Magyarország, a magyar nép és a maga személyes szerencsétlenségeit Isten Igazságos büntetéseként fogja fel, de azért reménykedik Isten "pietásában és misericordiájában", és bizlk benne, hogy megfelelő penitencla tartása után Isten megint jóra fogja fordítani az ország állapotát és az ő személyes sorsát is. Bár e soraiból mintha Irónia ls csendülne ki: javításunkra büntettetünk, de nem lettünk ettől jobbakká. 1 7) Mégis történetszemléletet ő sem alakitott ki e vallásos nézetekből, és sajátságos, hogy ilyen lelkület és világnézet mellett éppen az a magyar főpap szakit a középkori theokratikus történetszemlélettel, aki a katholikus hit és egyház védelmét és ellenoffenziváját a protestantizmus ellen Magyarországon megindította. Mert Oláh szemléletében a történetet csakis az emberek cselekedetei irányítják, hozzák létre, s ha azokba a "fortunát" és "sorsot" Oláh beleavatkoztatja is, ez nála csak szónoki diszitmény. Önálló utakon igyekszik járni Oláh szereplői, sőt az egész hun nép mozgatőokainak gondolatainak feltárásában is. Magyarország vesztének és a török előnyomulásának okait a keresztény (európai) fejedelmek viszálykodása! és nemtörődömsége mellett a magyarok gondatlanságában keresi, Náíidorfejérvár elvesztéséért Török Bálintot okolja. (Hungaria, c. IX. §. 2. ) A török impérium "non solum in Asia, vertun etiam iam in Europa Christianorum nostroium principimi simuliate, odio, discordia et bellis intestinls longe lateque nunc patet. " (c. II. §§. 6-7. ) Es Mátyás a hires visegrádi epizódban, mikor a királyi palota szépségeitől és az ő személyes varázsától, hatalmas fegyveres kíséretétől megzavarodott követet hazaküldve azt mondja magyarjainak: "videte, quales beluae nostros et aliorum princlpum Christianorum fines negligentia nostra publica incursent, verum quantum in me erlt, curabo fraena (sic!) his beluis imponere, ne tarn licenter excurrant. Si alll etlam prlncipes socordia et internis dlssensionlbus sepositis hoc Idem praestare curarint, agetur bene de rebus Christianis." (Hungaria, c. VI. §§. 12-13.) Oláh szerkesztő-tehetség, előadás, szép latin stilus tekintetében kiváló humanista Írónak mutatkozik, bár történeti müve e tekintetben is elmarad ragyogó levelei mögött. Történetírásában főképp Liviust követi, leveleiben Cicerót. Előadását - humanista szokás szerint - teletűzdeli "érdekes" anekdotákkal, epizódokkal, kuriózumokkal, szép szónoklatokkal, melyeket szereplőivel mondat el. Röviden szólhatunk még Oláh többi történeti müvéről is. Készített rövid feljegyzéseket saját kora eseményeiről, Hunyadi Mátyás koronázásától kezdve (1464. március 29. ) I. Ferdinánd római császárrá koronázásáig, az első frankfurti koronázásig (1558. 14. március.). A Pray codexben fennmaradt Pozsonyi Évkönyvekig kell vlsszamennünk a magyar történetírásban, mig Oláh eme "Chronicon compendiariumához" fogható száraz, egymással összefüggésbe nem hozott, pusztán időrendbe szedett adatokat közlő évkönyvet találunk. Nincs ebben a "chronicon"-ban más, mint évszámok, és a hozzájuk tartozó legfőbb állami, udvari és hadi események szűkszavú lejegyzése: királyok koronázása, gyermekeik születése, háborúk, és Oláh saját életének főbb eseményei: 111. pályájának egy-egy állomása. Szinte önéletrajzi annalesnek nevezhetnék, kibővítve a királyi ház fontos genealógiai és chronologial adataival. 31
