Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
kedvéért. Vannak azonban részletei, melyek arra mutatnak, hogy Szamosközy sző szerint, sőt gondolkodás nélkül irta át forrásait. Látni fogjuk, hogy vallási kérdésben oly ellentétes - hol katholikus, hol protestáns szimpátiákat eláruló - felfogást árul el, hogy itt joggal következtethetek arra, miszerint az ellentmondások idegen szövegek betiihiv átirásából származnak. 61) Okleveleket használni fel a mult felépítéséhez: ezt a módszert nem Szamosközy veze^fe be a magyar történetírásba, és nem ő az első, aki Írásban, elvként leszögezte Műemlékeiből következtetni valamely város alapítási idejére; ezt sem Szamosközynél olvasom először magyarországi történetekben: Bonfini is tett már erre kísérletet, s Szamosközy éppen ő ellene polemizálva, tehát az ő kezdeményén elindulva, teszi alábbi, igen figyelemreméltó megállapításait, a módszert tehát tőle tanulva. Mert nem csupán oklevelekből utasítja vissza Bonfininek, ennek az általa különben sem nagyra becsült történetírónak hypotézisét, sőt módszerét, hanem archeológiai érvekkel is: Kolozsvár alapítását nem lehet a rómaiakra visszavezetni, hiszen structurája nem oly régi! Politikaila g Szamosközy, már emiitettem, tiszta Transsylvanus, annak ellenére, hogy apja még a Tisza-Szamosközéről vándorolt be Erdélybe, s ezt a vidéket ő is szűkebb pátriájának tekintette, a Szamos folyót, mint már szintén emiitettem, "meus popularis"-ának nevezte., 6 4 ) O nem ismert egységes magyar szempontokat, miként Decsy, ő nem lelkesedett az 1593-94-ben a török ellen indított háborúért, melytől a "magyarországiak" oly sokat vártak, s melyért Decsy János oly nemes hévvel szállt sikra. Ámbár Magyarország integriátsa iránt nem volt érzéketlen, hiszen leirja Báthory Zsigmond kijelentéseit: "desiderio integritatis Hungáriá é, quam pristino flore restituere omnibus artibus contendebam" (XXVIII. p. 129. ) és Karácsony célkitűzésének is Magyarország régi virágzó állapota visszaállítását vallja, mint már fentebb emiitettem. De, Szamosközy már a tizenötéves török háború kiábrándító kudarca után, és Báthory Zsigmond hintapolitilqája gyászos és véres következményeinek: Erdély szörnyű pusztulásának hatása alatt irt. A háború által újból felvetett nagy erdélyi (és magyar) sorskérdésben: Nyugat-e vagy Kelet, Szamosközy mint a törökhöz átállt Bocskay histiriografusa, politikaila g a török orientáció feltétlen hive volt. Kifejezetten a török hübéruraságot kívánta vissza, mely a XVI. század második felében oly békés virágzást biztositott Erdélynek. Látnia kellett ugyan a török birodalom gyengülését, hiszen tud,a, például, hogy a török a perzsa háborúk miatt nem tudott komoly segítséget nyújtani Székely Mózesnek. 6 5) Mégis a török orientáció hive. A törököt azonban nem szerette, nem ugy mint Hídvégi Mikő Ferenc, kortörténetiró kortársa, ki élt közöttük, s megszerette őket, sőt Szamosközy félt tőlük, uralmukat, gőgjüket megalázónak tartotta, s a félhold alatt nyögő Budavárának sorsa a legnagyobb fájdalommal töltötte el. Mert Szamosközy szívvel-lélekkel, egész kultúrájával európai magyar, ki Itáliában (és Németországban) nevelkedett, s kinek törökbarátsága is csak a politikára korlátozódott, noha a magyar népet a "populi orientales" közé sorozza, mégpedig büszke öntudattal. Történetileg, közjogilag jól látja, hogy Erdély Magyarország tagja, amely Szent István munkájából "Vngariae amplissimo corpori coaluit", s elűzetvén éléről a pogány Gyula, keresztény hitre tért. (Thuróczyt követi ebben. ) Igy aztán "Transsylvania nostra a divo Stephano condita", szépen felvirágzott. És felemlíti Szamosközy Mihály vajda szégyenletes uralmán keseregve azt is, amit jól tudott megint csak Thurőczyből és Bonfiniből, hogy századokkal ezelőtt a vajda "Vngarico nomini submiserat". 67) De elérkezett a fatális 600. esztendő - már emiitettem, hogy Szamösközy hisz a számok misztikus erejében, hatásában az ember sorsára - s Erdély öregedni kezdett (vidit haec infelix nostra aetas consenscere), előbb testvér286