Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
ba. Beleértve a szokatlan természeti tüneményeket, prodigiumokat: a kor hiedelme szerint végzetes eseményeket bejelentő előjeleket, egyes emberek feltűnő egyéni sorsát stb., nem zárva ki a pletykát, vagy kétfejű csikó születését és hasonló "szenzációkat" sem. Az olyan fejezetekkel pedig, mint amilyen pl. a "fejedelmek és polgáriasulatlan polgárok" elleni kirohanása, egyenest a publicisztikába modulál át, hiszen itt maga is érzi, hogy túllépte a történetírás határait, mert maga is "diverticulum"-nak Ítélte ezt a fejezetét. 2 9) Mintegy betétként sokszor ad összefüggő, kerek jellemzést népek, nemzetiségek, népcsoportok erkölcseiről, szokásairól, társadalmi, közigazgatási, gazdasági szervezeteiről, pl. a székelyekről vagy románokról. Ez humanista szokás, s ad ilyet pl. a románokról Forgách is. 3 0'De - s ebben van Szamosközy történetkutatói jelentősége - ő az események elbeszélésébe szövi be mondanivalóit, gazdasági, társadalmi, kulturális jelenségekről, különösen, mikor az események okait kutatja, következményeiket feltárja, vagyis felismeri e mozzanatok történetformálő hatását. Nem foglalkozik összefüggően, mintegy külön fejezetként az akkori erdélyi és magyarországi társadalom szerkezetével - mint Bonfini és Ranzano tették - sem Erdély korabeli gazdasági, állami, pénzügyi, jogialkotmányos berendezkedéseivel, azonban az 1585. évi magyarországi éhínség elbeszélésénél az eleven, lüktető életből, egy nagy elemi csapással kapcsolatban ad mesteri képet az erdélyi és magyarországi kereskedelemről és a mezőgazdaság termelési rendjéről. Az éhínség enyhítésére tett erdélyi közigazgatási intézkedések ismertetéséből pedig annak működését világítja meg, ha az talán nem is volt szándékában. 3 1) Szamosközynél, az előadásba szőve sokszor akadunk valamely történetesen előforduló jogi, vagy gazdasági, vagy az államkormányzatban használt terminus magyarázatára. Ha a portánként való adózásról szól, röviden megmagyarázza, hogy mi a porta. Ez azonban már inkább a magyar viszonyokkal nem ismerős külföldi olvasónak szól. Kulturális jelenségekkel szívesen foglalkozik, vallási kérdésekről, mozgalmakról azonban csak kelletlenül emlékezik meg, pedig ez volt korának egyik főproblémája. Külföldi eseményeket csak kivételképpen említ. Ha Szamosközy csak kortörténetet ad is, mégis annyira benne él a magyar történetben, mely akkor már 600 éves keresztény - európai - magyar életet ölel fel, hogy munkáiban lépten-nyomon akadunk történeti visszapillantásokra, mint egyébként más e kori magyar kortörténetirónál is. 3 2) Szamosközy, mint más korabeli - sőt nála régebbi magyar történetíró is keresi az események okait . Ezt ő programszerűen teszi, neki ez a történetírás egyik főfeladata, 33) amiben szintén nem áll egyedül a magyar történetírók között. Ml, vagy ki, és kik vitték Erdélyt XVI. századi virágzó állapotából mostani "romlásába"? Teszi fel a fájdalmas kérdést. A prlncipes, feleli, botor és gonosz kormányzásukkal, elsősorban Báthory Zsigmond. Tehát emberek, hiszen a történet Szamosközy szerint is emberek cselekedetei, az embert pedig esze, érzelmei, szenvedélyei vezérlik, néha azonban maga sem tudja, hogy mit miért cselekszik. 34) A prin cipes consiliai - azok a secretiora consiliák - melyekből a közönséges halandók - mint Szamosközy, a történetíró - ki vannak zárva, s melyekben azok saját személyes hasznukat keresik, nem a közösségét, a végső okai, végső mozgatói, szerinte, a földön történő eseményeknek. Néha egészen kicsinyes és személyes érdekeik. 35) Azonban ezeket a fejedelmi tanácskozásokat Isten kormányozza, mint minden emberi gondolatot és szándékot, hiszen "non tam fortuna, quam Deus rerum humanarum moderator" (XXIX., p. 199.), s ha Ő megzavarja a principes consiliáit, miként megtette Báthory Zsigmondé ivei, akkor zudulnak az emberekre olyan katasztrófák, mint Erdélyre azon időben, melyről Szamosközy Irt. S ha Isten ugy akarja, akkor 281
