Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
Beszédekkel is élénkiti - humanista módra - előadását, melyek között vannak hitelesek is, pl. Báthory Zsigmond beszédei az erdélyi országgyűléseken. Érdekes, hogy azt a beszédet, mellyel a lemondott Báthory 1598. április 10-én az erdélyi országgyűléstől elbúcsúzott, Decsy is, Istvánffy is oratio rectában közlik, mégis eltérő szöveggel, s nem is egészen azonos tartalommal. Decsyé a teljesebb szöveg, mert mint ezt Istvánffy fejezetemben szövegösszehasonlitással megállapítom, a Decsy által közölt szöveg tartalma pontosabban egyezik azzal a hivatalos jelentéssel, melyben Istvánffy még a beszéd elhangzása napján annak fő pontjait Bécsbe megjelentette, mint. az a szöveg, melyet ugyancsak Istvánffy az ő Históriájában - de kivonatosan - közölt. 5 1) Decsy igyekezett gondosan szerzett híranyagát kritikailag megrostálni, hogy ígéreteit és elméleti hitvallását a "verissima históriáról", a "sacrosancta veritasról" valóra váltsa, és valóban, általában helyesen közli a tényeket. Hogy hiteles szemtanukra hivatkozik, helyes kritikai érzékét bizonyltja. Kifejezett kritikai műveletekkel azonban nem fárasztja olvasóit. Legfeljebb - a klasszikus történetírók, elsősorban Livius, mintájára - nem egyszer felsorolja a valamely eseményről, tényről szőlő különböző híreket, értesüléseket, mintegy az olvasóra bizva, hogy melyiket fogadja el azok közül. Maga szivesebben tér ki a döntés elől, s pl. Geszti Ferenc Facset elleni szerencsétlen akciója kudarcának okát keresve felemlíti némelyek véleményét, hogy 1.1. Geszti áruló volt. De, teszi hozzá, "pro incertitudine rei in dubio haec relinquimus". Ez majd Istvánffy kedvelt eljárása lesz. 52) Hogy e X. Decasát bírálatra átnyújtotta Báthory Zsigmondnak, az nem kritikai gondosság, nem a helyes tények tisztázására való igyekezet, hanem a hatalmas és kegyetlen, kiszámíthatatlan mecénás, a "simulandl és dissimulandi peritus" (absolut) fejedelem jóakaratának biztosítása, kitől irónk nem kritika, hanem cenzúra gyakorlását kéri. Istvánffy is Szuhay és Pázmány Péter bírálata alá fogja majd bocsátani Históriáját, hogy valami érdeket ne sértsen. Szerkesztés tekintetében: Decsy kisebb összetartozó eseménysorokat kerek elbeszélésekké képez ki - sok közöttük a jelentéktelenebb, de igen részletesen előadott epizód. 53) Ezeket azután jobbára időrendben fűzi egymáshoz. Bár szerkesztési elve az Időrend, mégis gyakran tesz kitéréseket régebbi eseményekre, ha valamely szereplője korábbi sorsának, vagy valamely esemény előzményeinek, okainak megismertetését az olvasóval fontosnak véli. 5 4) Decsy művéről általában még hiányzott az utolsó simítás: egy gondos átolvasás eltűntette volna a Commentarli zökkenőit, ismétléseit. 5 5) Formai tekintetben Decsy egész müvét decasokra osztotta, egy-egy decast tiztlz könyvre, egy-egy könyvet különböző számú fejezetekre. Minden fejezetnek cimet adott: a bennfoglaltak vezérszóban! összefoglalását. Hangja általában véve komoly, higgadt, müveit, bár néha kicsit naiv. Decsy latinsága rendkívül könnyen érthető újkori (humanista) latinság, stilusa világos, inkább az érthetőségre, mint "szépségekre" törekszik, de gyakran alkalmaz nehézkes és végnélkuli körmondatokat. Es mintha naiv olvasóközönséghez volna szokva, Sallustius fordítása, melynek előszava tárgyunkra nézve, láttuk, igen fontos, oly kitűnő magyarsággal ékeskedik, és nem csak magyarul iró kortársai: Illésházy vagy Hídvégi Mlkó Ferenc döcögő magyar stílusával összehasonlítva, hogy őszintén fájlalhatjuk, hogy Decsy nem magyarul irta Commentarii-jeit. Decsy Commentarii-jel ma Ismert részelnek két kései kézirata maradt fenn, mindkettő csonkán. Az egyiket Kovachich Márton György fedezte fel Dóka Mihály Pozsony meg yei szolgabírónál, s adta kl a Scrlptores minores II. k. -ben (1798). Ez tartal269
