Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Erdélyi történetírás a XVII. században

egész lelkével benne élt volna az európai kultura áramlataiban, életében, munkájában, mint Decsy. Hiába, ő az első hivatásos tudós (és tanítómester) történetíróink között. Ahogy politikai elgondolásaiban a Ronianum Imprium-hoz való csatlakozás híve, ahogy a magyar jogot a birodalomba bevezetett római joggal akarta megreformálni, ugy élt benne a német egyetemeken - Wittenbergben és Strassburgban - és francia jogtudósokkal való érintkezés utján magába szitt tudományosság szelleme. (Zeámboky életét külföldön töltötte, s kivi.il állott a magyar kulturán. ) Mint. rnajd minden magyar történetíró, Decsy is erősen érzelmesen adja elő tárgyát, az eseményeket lyrai, szubjektív megjegyzésekkel kiséri, nagy ritkán bölcselkedik is felettük, néha humora is felcsillan a sok véres hadiesemény leírása közben.

4

3) Kedveli nagy, érzelmes, patetikus jelenetek konstruálását, hatalmas szónoklatokkal, amilyen pl. Báthory Zsigmond lemondása az 1598. évi gyulafejérvári országgyűlésen, nagy könnyhullatások között, vagy III. Murád szultán nagynénjének jelenete nem kevésbé könnyek között a szultánnál, mikor ezt rábeszéli 1592-ben a háború megindítására. 4

4) Már a barokk dagályossága csillan elő a Commentarli Báthoryhoz intézett ajánlásának mértéktelen hízelgés e iből. Mindez az előadás érdekességét fokozni hivatott, de részben az irő fantáziájából vett humanista történetírói kellék, mely nem törődik az események lényegtelenebb módosításával, s a történeti miinek regényes szint ad. Ha azonban e sallangokat - melyeket Decsy különben is ritkábban alkalmaz - leszámítjuk, Decsy előadása helyesen adja a történeti tényeket. Már emiitettem, hogy Decsy mentegetőzik, miszerint tudományos és iskolamesteri foglalatosságai között távol állván a közügyektől, nincs módjában megtudni az események igazi lefolyását az államférfiaktól.

4

3) E vallomása szerint forrásainak az eseményeket intéző, azokban résztvevő egyének hiteles elbeszéléseit tekinti. Egy-kétszer fel is emliti, hogy valami szem - és fültanutól tud: a tatárok barbárságait "certe ab oculatis testibus accepimus", sőt: "nos ipsi pene oculis conspeximus".

4

3) Veszprém csúnya kapitulációját Miskolczy Péter veszprémi protestáns lelkésztől hallotta, ki átélte a vár ostromát és "qui haec nobis ordine coram exposuit". Varsocz várának bevételénél ott van Pattantyús László, "ex cuius fideli narratione hoc scribimus". Igen értékes utmutatás az a megjegyzése, hogy az erdélyi fogságba esett Mehmed lippai béggel a néhai budai basa fiával Gyulafejérvárott sokat beszélgetett a perzsa háborúkról, a török történetről és egyebekről, mégpedig Mehmed basa jelenlétében. Kisebb jelentőségű, hogy folytatott Decsy történeti beszélgetéseket Rudolf császár és király küldötteivel. Felsorolja ezek nevét, de Istvánffyt nem emliti közöttük.

4 7) írott forrást nem idéz, mindössze annyit mond Báthoryhoz intézett ajánlásában, hogy decását - egész magyar története egy részét és izelitőjét - részben "ex fragmentis cuiusdam" adta elő, részben a maga erejéből dolgozta ki (proprio Marte elaboratam). 4

3) Ki volt ez a "quidam", kinek töredékeit felhasználta? Johannes Jacobinus? Ennek Brevis narratio-ját Zsigmond 1595. évi szerencsés havasalföldi hadjáratáról egész terjedelmében erősen kiaknázta ugyan, de ez csak egy év hadiakcióját öleli fel. Más valaki? Azok az itt-ott szószerinti egyezések, melyek szembeötlenek Decsy szövege és egyes külföldi leirások között: amilyen M. Janson leirása a mezőkeresztesi ütközetről (1596.), vagy egy Incertus auctoré Fülek ostromáról 1593-ban, ez egyezések mondom, oly természetűek, hogy inkább közös forrás használatára kell gondolnunk, semmint közvetlen átvételre.

4^) Levéltári kutatásokat ugy látszik végzett Decsy, legalábbis felhasználta az erdélyi országgyűlések aktált; és néhány okmányt, levelet szószerlnt közöl egész terjedelmében. 50) 268