Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

Toppeltinus (Töppelt) Laurentius Honfitársai, az erdélyi szászok eredete, ez a Frölich által felvetett probléma foglalkoztatja Töppelt (Toppeltinus) Lőrincet. Töppelt Meggyesen született kb. 1641-ben (1670. áprilisában halt meg 29 éves korában). Első tanulmányalt a gyulafejérvári Bethlen gimnáziumban végezte, tehát magyar Iskolában, s tgy magyar alapkiképzést nyert. 1653. februárjában Páduába utazott, hogy az erdélyi magyar Ifjak tanuló helyén tökéletesítse jogi ismereteit, majd 1661 -ben Németországban Altdorfban tanul, 1663. májusát azonban már Rómában tölti. 1665-ben hazajön, de Fleischer András királybíró és szászok grófja fiának, Tóbiásnak kíséretében ujabb külföldi tanulmányútra küldi kl, mikor is a két szász ifjú Németországban, majd Franciaországban Időzött hosszasabban. Orléansban Töppelt megszerzi a mindkét jog doktora elmet, disszertációja a házasságról szól. (R.M.K., III., 2396.) A hosszas külföldi "peregrinációból" - akkor igy nevezték az Ilyen nagyobb utazásokat - 1668-ban tért végleg haza, Brassóban telepedett meg s családalapításra gondolt. Azonban Melzer András brassai biró lánya, kit nőül venni óhajtott, tanítványa, Fleischer Tóbiás felesége lett. Ez a csalódás kihatott Töppelt egész további életére. Engesztelhetetlen gyűlölete Fleischer András iránt, kit házas sági terve meghiúsításával vádolt, juttatta 1669-ben fejedelmi parancsra Dénes vára tömlöcébe is. Innen kiszabadulva 1670. április 23-án halt meg Brassóban. Töppelt, bár soviniszta szász ember, nem korlátozza munkálkodását a maga nemzete eredetének kutatására, hanem éppúgy feldolgozta az Erdélyt lakójtöbbi nemzet: magyar, székely és román őstörténetet Is. E kérdésekről irta meg Origin es c. müvét. Ez főműve, de nem első munkája: eredetileg egy ujabb kori kérdés foglalkoz tatta: hogyan is jutott Magyarország és Erdély török uralom alá? Erre próbál feleletet adni az Artes et arma Turcorum c. első történeti müvében. Előbb lássuk Töppelt második jelentékenyebb mUvét, az Originest. Töppeltet ugyanazon eredettörténeti érdeklődés vezette történetírói munkásságának második fázisában, mint a szepességi német Frölich Dávidot, kl Haln Gáspárnak is mentorul, müve pedig forrásul szolgált, vagy erdélyi honfitársát Tröstert. De voltak mintái és bizonyára ösztönzi a XVII. század eleji magyar őstörténetkutatók között Is: Szamosközy elveszett müvét a magyarok eredetéről jóformán csak az ő idézeteiből ismerjük, s igen valószínű, hogy Töppelt Ismerte Révay Péternek 1659-ben Frankfurtban megjelent Monarchiáját is, mely függelékében szintén foglalkozik magyar eredetproblémákkal. Nem maradhatott Ismeretlen Töppelt előtt Ráttkay György horvát király - és bántörténetének horvát-szlavón őstörténeti bevezetése sem, hiszen ez is már 1652ben jelent meg. Mégis a legdöntőbben és egészen kétségtelenül Frölich Prodromusa hatott Töppeltre mlnfi a problémák felvetésében, mind megoldásában. E kimutatható és feltehető Irodalmi-tudományos hatásokról Töppelt maga nem szól, indltóokaiból csak annyit árul el, hogy őstörténeti kutatásaira az a nagy megbecsülés vitte, melyben már a klasszikus ókorban is, de saját korában Is a "régiség" (ántlqultas) része209