Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
bad vallás gyakorlata, s ezenfelül uralmuk a város politikai és gazdasági életében, ez az a központi probléma, mely a lőcselek azon rétegét, melyhez Haln és krónikás elődei tartoztak, leginkább foglalkoztatta, mindennapi életükbe Is minduntalan belejátszva, Mindez események szürke, szenvtelen referálásban jegyeztettek fel a lőcsei krónikások részéről, s a Lőcsei Krónikában, ugy ahogy azt ma bírjuk, csak két részlet van, mely elevenebb előadását adja az eseményeknek. Az egyik Cramer Gáspáré, a másik Haln Gáspáré. Mindkét részletből markánsabb iróegyéniség arcéle rajzolódik kl. Cramerét már láttuk. Haln sokban hasonlít anyai nagyapjához: életkörülményeik majdnem egyformák, a lőcsei társadalom szerkezetében ugyanazon a helyen állanak, műveltségűk is hasonló - bár Hain a tanultabb -, és lőcsei tanítósággal, rektorsággal kezdték, s tanácsossággal, bírósággal tetézték pályájukat mindketten. S ami akkor a legfontosabb, vallási meggyőződésük is ugyanaz: hithű evangélikus ember mindkét író. Cramer szenvedélyesebb, hajthatatlanabb, mig Haln inkább hajlik az egyezkedésre, meghajlásra. Személyes hivatali sérelmeit Is - a bíróságtól való megfosztatását - mintha Haln viselné erősebb lélekkel, vallásos megnyugvással Isten akaratában. Cramer, kit "polgártársai hálátlansága" zárt ki a sok évig viselt tanácsos ságból, ezt nehezebben tűri. Igaz, hogy Haln vallási meggyőződéséért szenvedett, ezt erősen hangsúlyozza, hogy hivatalát csakis azért kellett letennie, mert I. Lipót király kathollkusokból álló vezetőséget kényszerltett rá az evangélikus Lőcsére (ad an. 1675. p. 441.) -, mlg Cramert a városi politika nem Ily tiszta hullámai sodorták ki a lőcsei városi tanácstagságból. Hain a lőcsei társadalom legfelső rétegét alkotó müveit - lltteratus - és vagyonos kereskedő és Iparos rétegének tagja lévén, a városi politikában is ennek érdekeit képviseli, bizonyos arisztokratikus és litterátusí elzárkózással a lejjebb állók felé. Mikor I. Lipót király említett rekatholizálő kormányzata az 1670-es évek folyamán Lőcsén Is újra uralomra juttatta a kathollkusokat, Haint rémülettel tölti el, hogy a város vezetőségében mellőzik a lltterátusokat, mert ezek evangélikusok, s hogy a városi bíróságra, a tanácsba és képviselőtestületbe alacsony származású kathollkus egyének kerülnek, például 1678-ban megválasztanak a képviselőtestületbe egy mészároslegényt! Ilyesmit, kiált fel, még soha sem hallottunk.9) És megjegyzi azt is, hogy e kathollkusokkal sok vidéki ember Is bekerül Lőcse vezetőségébe - igy magyar nemesek - például 1675-ben 12 tanácsos közül hat vidéki: "alle miteinander vom Lande". (p. 441.) Fáj Halnnek, a Nürnbergből származott, Wittenbergben tanult német embernek, hogy az első kathollkus - ahogy ő mondja "reformiert" - (Igy a seges vári Georg Krauss Is) lőcsei tanács tagjai nem öltötték fel a magyar ruha fölé a hagyományos német köpenyt és cipőt "nach uralter deutscher gewohnheit". 10) Bántotta az Is, hogy Holló Zsigmond kamarai hivatalnok, I. Lipót király biztosa Lőcsén, Halnt, kl mint bíró németül szólt hozzá, magyar beszédre Intette, mert ő nem "perfecter Deutscher", királyi blztostársal pedig - kanonokok - nem tudnak németül, és különben Is Magyarországon vannak, s a magyar király alattvalói. Hain önérzetesen válaszolt, hogy ők meg németek, s ezért nem tudnak más nyelven. Erre Holló latinul olvasta fel a királyt parancsokat. 11) Országos politikával Haln nem foglalkozott, országos események, már emiitettem, alig érdeklik. Igy pl. Nádasdyék kivégzését minden megjegyzés nélkül, szenvtelenül regisztrálja, (p. 398.) Az országgyűléseken, a kuruc mozgalmakban, különösen Thököly fellépésében más nem érdekli, mint Lőcse és a Szepesség evangélikusainak sorsa, városa privilégiumainak megőrzése, ha lehet kibővítése, anyagi érdekelnek védelme, vagyona gondozása, gyarapítása. A királynak - Haln és a Lőcsei Krónika többi írója sokkal következetesebben nevezik a Habsburg uralkodót királynak, mint a korabeli magyar (erdélyi) történetírók - feltétlen híve, de tiszteletreméltó 205