Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
« 2) L. még: Pukánszky, G.d.D.Sch. In Ungarn, p. 77. 3) Bal, Förster, Kaufmann, Hain Gáspár Lőcsei Krónikája, Lőcse, 1910. I., p.VII. 4 )L.: Hajnik, Bírósági szervezet, Bp. 1899. 90. és SzekfU: M.T. III. 538 és 645. 5^AZ a "rapsodlum malus", melyre TUrck lépten-nyomon hivatkozik, nem valami írásműve vagy krónikája volt, hanem valami hivatalos Irattár, levéltár, levéltári szoba, mindenesetre egy olyan helyiség, melyben okleveleket, aktákat tartottak megőrzésre. Kitűnik ez a következő helyből: Deinde negotium nostrum de loco deposlcionls tractarunt, exhlbueruntque ciuitatibus rationes Illas, quibus Clultates induci posslnt ad negotium, quod quaerent In folio praecedentl, et artlculos, quos camera (m.klr. kamara) mlslt non potuerunt invenlre, sed ex rapsodio nostro, quia casu eo devexeran t , dlctante me scripserunt et deinde mittant ciuitatibus. (f. 258.) Ha csak a "devehere" kifejezésen nem valami reglstrumba való bevezetést kell érteni, s akkor a "rapsodlum" reglstrumot jelent. 6 )P1. 1553. Pozsonyban az országgyűlésen (Fol. Lat. 3117, f. 115.), vagy 1556-ban Bécsben (u.o. ff. 164-167'), vagy 1559-ben átadva a királynak Lőcse ajándékát, egy caper sllvestrlst (u.o. f. 246') a legnagyobb egyszerűséggel, Bécsben ls, meg a pozsonyi diétákon is. 7) TUrck nem volt valami jó véleménnyel polgártársai bátorságáról: "Verum apud nos talis nullus est Populus, qui vei minimum valeret adversus hostes. pffu, pffu, pffu. " De rögtön ez után a klfakadás után meg ezt irja saját magáról: Eodem die misere territus sum de adventu mllltum equitum Cataphractorum et pedltum. (174.) 8) Perényi Mihály átutazik Lőcsén: "donavlmus el vlnum et diu collocutl, non tarnen celare potult anlmum Infensum Germanis." (f. 164, 1556.) 9) 'Hain G. krónikája, l.h. p. 190. és 183. és 3. jegyzet. "An. 1634. 9. Jan. Judex novu8 ellgltur (sunt verba" ... ahogy Idéztem) " et per me ... proclamatur. " Előbb, 1632. február 17-hez Ha in saját születését jegyezte be első személyben: "Bin Ich C.H. gebohren worden." Hogy ne legyen félreértés, itt most megjegyzi, hogy ez az "Ego", 1634-ben már nem ő, a kétéves kisfiú, hanem CramerI pro tot tantlsque laboribus curls, vlgllljs, molestljs, dlfflcultatlbus, perlculls, angustljs, injurlisque in Schola quldem Patria per annos contbiuos 15, indeque In Curia, in officio Senatorio et Judlcatu meo laboriosissimo per integros annos 18. et sic in universum per annos 33. ex slngulari In Patrlam amore fortlter ac constanter perpessls fellclterque per Del gratiam ... ublque auxtllls exantlatis, pro amore hujus et popull et secull pervers issimi, ab Ingratlsslmls mels Sympatriotls: Has refero grates, haec praemla dlgna reporto. Bölcsen mondta báró Dohna: ugyanaz a Jutalma annak, ki a szobát takarítja, mint annak, aki bepiszkítja, (p. 191.) 1 1 ^Thurzó Kristóf a lutheránus vallásról áttér a katholikusra, de kilenc év múlva vlszszatér Lutherhez: 9 Jahr In dem erschrecklichen flnsternusz des Bapsttumbsz gestecket." (p. 150. ad an. 1613.) - Belgloioso a kassal templomot "durch desz Teuffelsz antrieb" adja vissza a kathollkusoknak. (p. 131. ad an. 1604. 8. Jan.) - Rudolf császár és király kiküldöttel a lőcsei templom átvételére "der EhrwUrden Martlnus Pethj" (Pete) "welcher ein Legat des leidigen Teuffelsz war, Bischoff zu Raab In Nieder Ungarn. " (ad an. 1604. 8. Okt., p. 131.) - De nem ítélnek kedvezőbben a protestáns vezérekről sem: Bocskayt eleinte ugyan Isten - küldötte megmentőnek nevezik, de aztán a hajdúk lőcsei garázdálkodásai lehűtik lelkesedésüket, (pp. 134, 135. és 136. és passim. ) 143
