Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

az eseményekkel teljesen egyidőben, vagy alig későbben készített feljegyzésekkel, többnyire elszigetelt, belső összefüggés nélküli előadásban az Iró hivatalos ténykedéseiről vagy magánélete eseményeiről. Mégis, egyes esemény csoportok - közigazgatást ügyek, bírósági tárgyalások, kiküldetések és tárgyalások Bécsben, az országgyűléseken, a szomszéd városokkal: a szepesi öt várossal, a katonai parancsnokokkal - kerek, összefüggő, sőt igen élénk elbeszélésben adatnak elő, néha több napra, sőt hétre kiterjedően, vagy ez előadás fonalát más eseményekkel megszakítva, későbbi dátumokon újból elkezdve. Tárgya, hangulata, világnézete, s amennyiben erről szó lehet, történetszemlélete TUrck Diáriumának rokon a Hain krónikájáéval, s csak anynyiban különbözik Sperfogelétől, hogy ez katholikus volt, mig TUrck, miként Hain is, protestáns. Viszont TUrck is I. Ferdinánd hive volt, mint általában Lőcse városa, s mint ennek következtében Sperfogel ls volt, s irónk e népszerető királlyal ismételten személyesen is tárgyalt, minden ceremónia nélkül.

5) Mint már emiitettem, TUrck Diariuma igazi napló, s benne írója hivataloskodása eseményeit adja elő /saját személye és tevékenysége köré csoportosítva/, Lőcse város közigazgatási, gazdasági, bíráskodási ügyeiből, a szomszéd városokkal/szepesi öt várossal/ való tárgyalásaiból az ő személyére eső részt jegyezve fel. /A vallási kérdések alig szerepelnek naplójában, legfeljebb lelkészválasztásokkal kapcsolatban./ Úgyannyira, hogy csak azon országgyűlésekről számol be, melyeken ő volt városa követe. Ezekről, tehát az 1550. (ff. 11-14), 1552. (ff. 75-89'), 1553. (soproni, ff. 107-115'), 1555. (ff. 133-140'), 1559. (ff. 245-255) oly részletességgel szól, se leírásai oly érdekesek, élethűek, hogy azok még igy, lőcsei körülhatároltságukban ls fontos diárlumal e diétáknak. Hiszen a XVI. századból igen ritkák az országgyűlési naplók, s a M.O. E. III. kötete nem veszi figyelembe TUrck Diárlumát. Pedig ez a kötet már jóval Garády Ismertetése után jelent meg. Az országos politika TUrcköt egyébként csak annyiban érdekli, amennyiben az kihat Lőcse életére, igy a jobbágyok szabad költözködésének kérdése, a vallásügyek, a nemesek beköltözésI joga a városokba, stb. Annál élénkebben figyeli a háborús eseményeket, a török mozdulatalt, s a János Zsigmond párti török segédcsapatokkal garázdálkodó Bebek, vagy Perényi Gábor tervelt, kik Lőcsét állandó rettegésben tartották rablásaikkal, különösen a város hegyaljai és másutt fekvő szőlei erőszakos leszüretelésével, ami Lőcsének Igen nagy kárt okozott. Jellemző a félelem-pszichózisra, mely a lőcseieket e szabadrabló világban állandóan fogva tartotta, egy elfogott budai török katona esete, kl torturával vallatva azt vallotta, hogy Ali budai basa Lőcse megtámadására készül. Erre a várost védelmi készültségbe helyezték, s hosszabb időn át állandóan katonákkal őriztették. Vagy a hazai rablók miatt: egy lőcsei asszony Bethlenfalva mellett meglátta Lasky Albertet, amint egy lovas embernek aranyakat és két levelet adott át, s vele nagy tltkolódzva tanácskozott. Mikor az asszony ezt Lőcse városházán jelentette, a tanács nagy rémületében nyomoztatni kezd, hogy ml lehetett a lengyel rablólovag szándéka, s csak nehezen tudtak lecsillapodni, (f. 257' ) Es folyton rettegnek a városon gyakran átvonuló, élelmiszert követelő császári katonaságtól ls.

7) De TUrcköt a török hódítás magasabb szempontból, az összkereszténység szempontjából ls érdekli. Sziget 1556. évi sikeres védelme őt ls, egész Lőcsét ls a legnagyobb örömmel tölti el, s a város Te Deumot tart, harangzugással, Udvlövéssel ünnepel. (f. 163' ) Egy másik győzelmi hlr a török fölött meg ezt íratja TUrckkel naplójába: utlnam verum esset, pro Eccleslae Del augmento! Amen! Amen! (f. 170. 1556. okt. ) Nem feledkezik meg természetesen TUrck sem természeti és eleini csapásokról, tűzvészekről, - hiszen az 1550. évi nagy lőcsei tűzvészben elpusztult lőcsei kiváltságlevelek megújítását éppen neki kellett Bécsben kieszközölnie, - ragályokról, feltűnőbb és embertelenebb bűnügyekről. 137