Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben
lemség istentől vagyon? Nem Emre va gyok én, hanem szent István királynak helytartója, ő unokája és örököse. TU végzésiekből és az Istennek akaratjából vagyok én magyari király. Ki ellen fogtatok ezokáért fegyvert, atyámfial, vitézek? Hagyjátok el a tU pokol szándéktokát. Nem királytok, hanem atyátok akarok lenni és a tu Indulátotokről soha nem akarok megemleköznl, stb. 9), suppllctls et piaculls obnoxil. Non cum mortali vobls res est miseri, sed cum eo, cui prae divina dlgnltate supra mortalltatem aliquid accedlt. Sub omnlpotentls Dei tutela reges degunt: quorum laesa Maiestas vlx populorum exltlo potest. Ego quoque inermis Inter Infesta arma progredlor, quando haec corona data dlvlnltus ac sceptrum hoc quod gesto me Inter furentum studia satis tutum efficlunt. Vldete quem laeserltls et ne In caput vestrum ac flllorum sanctum sangulnem haurlre videaminl, prosptclte, et considerate. Emerlco omnino semel moriendum est, quamvis hac, aut alia morte multum referat, haec mihi multo glorlosior, calamltoslorque vobls, lila mihi voblsque vulgarior. Fraterna levitate subdlctl, prophana et Impia arma sumpslstis sed temerltatls Imptetatlsque notam dum tempus est salutari tempestlvaque poenitentla abolete: Reslplsclte, quaeso, ego sum Rex vester, ac pater, qui pientlsslma Indulgentla et paterna oblivione facinora vestre delebo. Angosclte patrem vestrum et audaciae venlam lubenter acclpite et eum retlnete Regem, quem Dlvorum numlna et vestra suffragla deslgnarunt. " Romanum nomen, quo nunc regltur orbls (horret animus dlcere, sed dlcam, quia futurum est) tolletur de terra et Imperium In As lam revertetur ac rursus orlens domlnabltur atque occldens servlet. Nec mlrum culquam debet vlderl, si regnum tanta mole fun da tum ac tamdlu per tot et tantos vlros auctum. . .allquando tarnen corruet. .. mortalla sunt mortalla opera. (Lactentlus, Instltutlonum dlvlnarum, L. VA., C. XV. 11.) 10) A reformáció jegyében. 395. 11), U.o. 393. 117
