Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben

ramját, már abból la kitűnik, hogy az ő célja nem a fennálló állami és társadalmi rend megváltoztatása. Sőt ő ezt a rendet helyesnek, Istentől akartnak nézi, és csak annak keretein belül akar a "szegénység": polgár és paraszt számára emberhez méltó élettartást kialakítani. Dózsáék mozgalmában nem lát politikai és társadalmi célkitűzést, csak bosszút, mert az urak nem akarnak a "községgel" együtt hadakoz­ni a török ellen, a miért aztán képzett vezetés híján a keresztes had nem volt képes hadsereggé szervezkedni, de meg a keresztesek nem ls akarják egymagukban védeni a harcból távolmaradó urakat. (Toldy 630, Varjas 448. ) De lássuk Hqltal szociális programját, Mátyás által előadva. Mátyás egy hires adomában Heltal tollán Igy pirit rá a "zsarnok" kolozsvári bíróra, kl őt, a kolozsvári állapotokat álruhában kikémle­lő királyt, favágásra kényszerltette, s bér helyett Utleggel fizette kl: "Nem jobbágyul adtanak a szent királyok (I) a szegény népet és a falukat az várasakhoz, hogy a bírák és tanácsok rabbui bírják azokat: nem tü jobbágyltok, hanem mindnyájan én jobbágyim vattok, mint szinte amazok szegények. De mlérthogy ők együgyűek szegények, az ő gondjavlsseléssének terhejét raktuk türeátok, és hogy az várasoknak épütésére segít­ségül legyenek. Még a nemeseknek ls nem adtuk a szegény népet jobbágyul avagy rab­bui, hanem csak a földet adtuk nékik az ő vitézségekért, hogy majorkodjanak rajta, és a szegénység ls majorkodjék rajta. És mlérthogy a szegények élik az ő földeket, hogy azért adót adjanak nékik a király adója mellett és bizonyos napokon ls szolgálja ­nak nekik: és ezért viszontag tartoznak a nemesek véle, hogy gondjokat viseljék és megoltalmazzák őket. " (Toldy, 538-539., Varjas, 393-394.) Tehát Heltai állam - és társadalomképében eg y ur van, a király, mlg a nemes, polgár, paraszt, mind az ő jobbágya. A nemes katonai érdemekért, a királynak tett szolgálatért kapta a király­tól földjeit, ezeken gazdálkodik (majorkodik), de ezeket kl ls osztja a "szegénység­nek", hogy azok ls gazdálkodjanak rajtuk. A föld haszonélvezete ellenében a jobbágy (szegénység) adózik földesurainak és dolgozik ls nekik, de adózik a királynak ls: az "állami" adót ő fizeti. Emellett a nemes védelmezi, gondozza jobbágyát: Heltal nem rideg üzleti: - modern fogalmakkal - munkaadó - munkavállalói, vagy kevésbé anak­ronisztikusán: ur és szolga közti viszonynak látja a földesúr és jobbágy viszonyát, hanem jóindulatu és bizalomteljes összemüködésnek: az erős és tanult nemes gyámo­lltója, gondviselője a szegény, tanulatlan gyenge jobbágynak. Szintúgy a városok ls - tudjuk - a magyar jogban egy város jelent egy nemest - gondozzák, védjék az ő jobbágyalkat, kik az ő "városalkat építik", s ne tartsák őket "jobbágyul avagy rab­bui". Aminthogy Zápolyai győzelme 1514-ben a "községet nemcsak Jobbágygyá, ha­nem rabbá" ls tette. 7) A korabeli egész társadalmi-gazdasági és jogrend megalapí­tójaként Heltal a "szent királyokat": Szent Istvánt és vérszerinti leszármazólt tisz­teli. (L. ehhez az Imre király által elmondatott nagy beszédet a Drávaparton, me ­lyet Bonflniből vett át. ) 8) Igaz, hogy ez elmélet Mátyásra, kl nem volt Szent István leszármazottja, már nem alkalmazható. Azonban annak az ad jelentőséget, hogy Heltal, mint említettem, a "szent királyokat": Szent István vér szerinti utódalt a XVI. századi egész magyar társadalmi, gazdasági, és jogrendszer megalapozóinak ismeri el, s e rendet meg­ingatni nem kívánja. Mindezek azonban inkább alkalomszerű és ötletszerű megjegyzé­sek, mert Heltal nem alakit kl magának összefüggő elméletet államról, társadalom­ról, alkotmányról, jogról stb., a e megjegyzései nem tevődnek össze egy, minden ellentmondást kizáró, összefüggő szemléletté. Csak élt benne minderről valami vé­lemény, de ezt ls olykor csak Bonfini hatása alatt képezi kl magának. Említettük Heltal Jő magyar érzését, hogy Magyarország és a magyar nép ér­deke az ő legelső szempontja a magyar mult és a magyar jelen és Jövő megítélésében ls. Azonban Heltal mindig ls németnek érezte és vallotta magát, a kolozsvári temp­113

Next

/
Oldalképek
Tartalom