Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.

Bevezető

ban szinte lehetetlen volt észre nem venni, hogy ebből a keretből, hogy úgy mondjam, "kilóg" a feudalizmuskori hegyközségeknek egy jókora darabja. Ezért aztán általában funkcionális körülírással szokás áthidalni ezt a nehézséget. Sajnos azonban ez sem oldja meg maradéktalanul a problémát, mivel alig-alig találni olyan szőlőhegyi szabályzatot, melyben a hegyközségek valamennyi funkciója együtt és egyforma hangsúlylyal szerepelne. Egyesek részletesen, több pontban foglalkoznak az eladás, öröklés, zálogosítás és egyáltalán mindenféle szőlővel kapcsolatos peres ügy lefolytatásának módjával. Érintik a lopás és egyéb kártevések kérdését, de szinte szót sem ejtenek a szőlőhegyen kötelező magatartásformákról. Másokban túltengőnek a vagyonbiztonságot szolgáló követelmények, de az adásvétel, öröklés stb. kérdéseit éppen csak érintik. Vannak szabályzatok, melyek részletesen ismertetik a hegyközség választott testületének hatáskörét, mások esetében viszont csak közvetett módon értesülünk ilyesmiről. A földesúri járandóság /hegyvám, kilenced stb./ kötelező megadását előíró és az ellenszegülők büntetését kilátásba helyező pontok soha sem hiányoznak egyikből sem, de például - a közhittel ellentétben - igen kevés olyan szabályzatot ismerünk, melyekben a tényleges művelési kérdésekbe való beleszólás előfordul. A felsorolást még folytathatnánk, de felesleges volna. Mind a fogalmi kettősségnek, mind pedig a hegyközségek funkciójának: megítélésében mutatkozó bizonytalanságoknak, sőt ellentmondásoknak minden bizonnyal az az oka, hogy a hegyközségek, illetve a szőlőhegy rendjének szabályozása hosszú történeti fejlődésen ment keresztül, s az egyes szerzők más-más fejlődési fázisban ragadták meg az intézmény fő jellemzőit. A hagyományos néprajzi módszerekkel rögzíthető emlékanyaggal csupán az utóbbi száz-százötven évre vonatkozóan nyerhetünk adatokat a hegyközségek életére, működésére vonatkozólag. Ennek az időszaknak több mint a fele azonban már a hegyközségek utóéletének nevezhető utóbbi száz évre esik. Ha8