Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
A szövegközlés módjáról
18ik Articulus: Nemes Vármegye Limitatiőján fölül, senki akár minémő Munkássának Napi Bérét ne Merészellye füzetni, ha pedig valaki Másnak meg fogadott Munkássát allatomban, vagy többet Ígérvén Néki, vagy akár mi más fortéllyal el csallya azon Munkást a' Hegység foglalja el, az ollyatén gazdát minden el tsalt Munkásért 50. pénzre büntesse. 19ik Articulus: Minek előtte szokás szerént az Uraság, vagy hol tőbb földes Urak vannak, kőzőnségessen fel nem szabadéttyák a" szűretett, mind addig Senkinek sem szabad 4 f vagy 12. pálcza büntetés alatt szedni, szüret után pedig valameddig a 9det vagy lOdet a hol mint szokott lenni az Uraság szamára ki nem adja, annak engedelme nélkül Borait a' Hegyrül el vinni azon Büntetés alatt senki ne merészeilyen. 20ik Articulus: Valaki földes Uraságnak tartozó Igasságot egy esztendeig maga roszaságábul, és nem (38) a* termésnek fogyatkozásábul ki nem adja, ugy szinten a' szőlleit szánt szándékkal a ki 1. esztendőn nem dolgoztatván pusztára haggya, azt minden hozzája tartozandóival együt ingyen el vehesse, és földes Uraság keze alá vehesse. Ha pedig szőlős gazdának Bőra [sic!] éppen nem teremne mellybül tsak a' Hegyvámot is meg adhatná, ezért vagy tellyességgel, vagy részszerént földes Uraságot meg nem elégethetné, következendő esztendőbéli Termésbül, tartozik fogyatkozását helyre hozni, de pénzel hegy várnát meg váltani nem köteles, ha tsak maga szabad akarattyábul meg nem cselekszi, annyival is inkább, midőn Bőra vagyon nem kel a* helyett [?] pénzt fűzetni. 21ik Articulus: Hegy vám szedés előtt valaki Bórát vizzel, vagy ólma és kőrtvély lével őszve keveri, és hegyvámba vagy Dézmába ugy adja, a* vagy más hegyre viszi, minekelőtte földes Uraságnak Igassagát ki adja, nem kűlömben ha olly kevert bort, tiszta gyanánt el ád, vagy más hegyre visz, az Uraság számára 8. az hegység számara 4 fra vagy mindenestül 25* pálczára büntettessék; ezen kivül mind az Uraságnak Hegy*vámba jó bort adni, mind a* vővő embert kára erant meg elégétteni köteleztessen. 22ik Articulus: Kinek az Uraság, vagy annak engedelmével az Helység puszta parlag szöllot föl ád, azt meg épótvén, ha azután vir ág találtatna is hozzá semmi képpen el ne vehesse tőle, hanem az épéttő birhassa mint örökjét, tsak földes Uraságnak attul járandó igasságát meg adja. 23ik Articulus: Póröknek el távosztatására nézve, és hiteles Bizonyságnak okáért is senkinek a Hegymester és eskűttek hire nélkül allatomban szőllőtt vásárlani, 4. forint vagy 12. pálcza büntetés és az el adásnak Semmisége alatt /:ha szomszéd vagy attyafi is azon szőlőt meg akarná tartani:/ szabad ne legyen, hanem a' hegy mester vagy esküttye által először földes Uraságnak, azután mint vérszeréntvaló attyafiainak, mint megyés szomszédinak hirévé adattassa az el adó fél, és azoknak akarattyával, s* Bizonyságával készűllyön meg az el adás; nem tsak jelen legyen, de föl= 149
