Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Református darabok

NAGYENYED (AIUD) A nagyenyedi református kollégium az 1658-ban elpusztított gyulafehérvári Bethlen-kollégiumnak 1662-ben történt odatelepítése révén annak vagyonából jött létre. Mikor Kolozsvárról ideköltözött, Vásárhelyi Péter volt az egyetlen tanár, aki emellett lelkészi teendőket is végzett. 1664-ben került az iskolához Enyedi Sámuel. Ekkorra már kialakult a teljes iskola, ők ketten az akadémiai tagozaton filozófiát és teológiát oktattak, a gimnáziumi osztályokban nagydiákok tanítottak. 1668-tól három profeszszora volt az akadémiai tagozatnak. 1671-ben jött Enyedre Dézsi Márton, a coccejánus teológus. Ekkor már itt működött Csernátoni Pál (1668-1676). Ők ugyanazt a teológiai és filozófiai irányt képviselték, mint Tolnai Dali János meg Apácai Csere János; Amesius, Coccejus, Descartes tanait hirdették. A sárospataki diákokkal Nagyenyedre került Pósaházi Jánossal ezért keletkezett közöttük ellentét, és emiatt jött létre a radnóti gyűlés (1673. július 16—18), mely elítélte a kartéziánizmust és a coccejanizmust. (Vö. Zoványi Jenő: A coccejanismus története. Bp., 1890.) 1680-tól 1716-ig Pápai Páriz Ferenc volt a kollégium professzora, majd igazgatója. Javaslatára egy osztállyá vonták össze a conjugistákat és a declinistákat, a retoricai osztályt felcserélték a poeticával, és leválasztották róla a logica-osztályt. Ettől kezdve a kollégium középszintjének diákjai a declinisták-conjugistak, etimologisták, syntaxisták, rétorok, poéták, logicusok. (Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp., 1981.548.) A nagyenyedi kollégiumban 1664-ben kezdődött el a subscriptiós könyv vezetése. A papnak készülő tógátusok és a világi pályát választó publicusok alkották a coetust a senior és a contrascriba vezetésével. Azokat, akik a gimnáziumot már befejezték és várták, hogy valamilyen alapítványi helyhez jussanak, neutralistáknak hívták. Principistának nevezték az olyan nagydiákot, aki a fejedelem alapítványát élvezte ("alumnus principis"). Ilyen csak papnak készülő diák lehetett. A principisták közül került ki a senior, a contrascriba és a nyolc juratus (egyszersmind osztálytanítók), akik tízen alkották az iskola ítélőszékét. Az így szerveződött ifjúság fontos szerepet játszott a kollégium történetében, valóságos hatóság volt, állam az államban, s nem egyszer lépett fel a tanárokkal szemben is. A gimnáziumi tagozat diákjai évente kétszer ünnepélyes vizsgát tartottak. Ilyenkor színjátékot adhattak elő. Az akadémikusoknak egy évben csak egyszer volt vizsgájuk. A kuruc mozgalmak súlyos megpróbáltatásokat hoztak a kollégiumra. 1704-ben a Szebenből jövő császáriak felgyújtották a várost és a kollégiumot. 1707-ben Károlyi Sándornak az erdélyi kuruc hadak fővezérének parancsára kellett otthagyniok a kollégiumot. A befalazott levéltárat, könyvtárat a rácok felprédálták. Az 1709-ben Nagy-