Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma
Evangélikus darabok
BESZTERCEBÁNYA (NOVISOLIUM - BANSKÁ BYSTRICA - NEUSOHL) Besztercebánya lakossága 1530—1540 között vált lutheránussá. Városi iskolája első evangélikus igazgatójának Siegler, Johannest tekinthetjük (1537-1538). Az iskola fenntartója a városi tanács volt, mely 1542-ben bizonyos szabályzatokat hozott, meghatározott évi összeg fizetésére kötelezte a szülőket. Wendig, Christophorus rectorsága idején (1552-1558) rajta kívül a kántor és egy segédtanító oktatott az iskolában. Mikor 1566. március 26-án Freundt, Matthias a wittenbergi tanrend módosított változatát a tanácsnak benyújtotta, ez négy osztály számára készült. Utóda Schremmel, Abraham lett, aki 1567—1575 közt működött az iskolánál. Strassburgi származású volt, és az általa életbe léptetett szervezeti rend a Sturm-félének szerényebb viszonyokra való alkalmazása. A kettő között azonban tartalmi különbség volt. Kisebb követelményeket támasztott a latin nyelv tanulásában, nem foglalkozott az auctorok humanista szellemű irodalmi elemzésével, a görög szerzőkkel. A tananyag lényegében három szintes volt, a tanulókat ezen belül nyolc csoportra osztották. A legmagasabb osztályban poétikát, retorikát, teológiát tanítottak. A diákok közül választott tisztségviselők jelentős szerepet kaptak a fegyelmezésben. (Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp., 1981.224-227.) Halvepapius 1580 elején beteijesztett tanrendje honosította meg a nyilvános vizsgákat. A XVII. század elején az iskola hanyatlásnak indult. Sokat szenvedett a város Bocskay alatt. Az újabb felemelkedés Duchon, Johannes igazgatósága idején kezdődött. (Előbb segédtanító, 1627. május 17-től rector volt.) Alatta és a további évtizedekben is Halvepapius szelleme érvényesült. Élénk volt a versenyszellem, divatoztak a vitatkozások, iskolai mulatságok. (Hudec, Konstantin: Hudba v Banskej Bystrici do 19. storoíia. Ruíomberok, 1941. 14.) 1661-ben Heinselius, Johannes új tanrendet készített, mely azonban nem maradt ránk. A logikán kívül fizikát, matematikát, teológiát is tanítottak. Az ellenreformáció azonban Besztercebányára is elért. 1674. március 5-én bezárták az evangélikus iskolát. Működését 1678 végén kezdte újra. Ettől fogva azonban fenntartásának terheit az egyházközségnek kellett viselnie. Az első kuruc mozgalom idején a város többször cserélt gazdát, a zavaros viszonyok közt akadozva folyt a tanítás. 1683ban újra elvették az iskola régi épületét, magánházban egyetlen tanító tanított egy tanulócsoportot. Az 1686. augusztus 7-étől igazgató Peucker, Georgius; ő szervezi újjá az iskolát. A többiektől elkülönít két felső osztályt, melyeket ő maga tanít az előző kor tanrendszere szerint. 1688-ban az iskolát a városon kívülre kell telepíteni. Csak 1690-ben zökkennek a dolgok rendes kerékvágásba.