Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma
Bevezetés
12 Kötetünk a magyarországi protestáns iskolai előadásokat felekezetek szerinti csoportosításban tárgyalja. A csoportokon belül a helységek ábécé rendben következnek. A helyhez nem köthető darabokat külön fejezetben adjuk az egyes csoportok végén. Az iskolai színjátszás adatait minden város, helység előtt rövid iskolatörténet vezeti be. Ez, természetesen, csak nagyon vázlatos, és önálló kutatáson alapuló elemeket nem tartalmaz. Terjedelmük változó. Függ az iskola jelentőségétől, a színjátszásban betöltött szerepétől. Erre ugyan csak a felderített előadások számából következtethettünk. Iskolajátékot elvileg és gyakorlatilag a XVI-XVIII. század folyamán minden iskolában előadhattak, minden praeceptor, tanító, lelkész, sőt diák is tudott ilyent írni. Kétségtelen, hogy sokkal több helyen játszottak, mint ahány helységet kiadványunkban említünk, és az ezekből bemutatott előadások száma csak töredéke a ténylegesen előadottaknak. A felderített adatok mennyisége mégis számításba esett, hogy mit és mennyit mondjunk a szóban forgó intézményről. Általában többet írtunk az iskolák XVI—XVII. századi, esetleg a XVIII. század végi történetéről, attól függően, mikor állapítható meg a színjátszás hagyománya, folyamatossága, divatja. Egy-két kisebb, főleg falusi iskoláról alig tudunk valamit. De a kollégiumokról sem talál az olvasó részletes ismertetést, csak általános történeti, tanrendi áttekintést. A részletek iránt érdeklődők számára a bevezetők végén közöljük a jelentősebb iskolatörténeteket. A közoktatásunk egyes korszakairól vagy egészéről szóló összefoglaló munkák címét lásd itt a jegyzetben. 2 3 Minden tételt kormeghatározó évszám, az időpont megjelölése kezdi. Ahol az évszámot nem lehetett pontosan megállapítani, a megadott évszám bizonytalan, ezt az évszám után valamilyen módon jeleztük. Ahol az előadás időpontját két számmal határoltuk körül, a besorolás az utolsó évszám szerint történt. Ha csak megközelítőleg jeleztük az időpontot (pl. 1670-es évek), ezek az adatok az évtized, évszázad (pl. XVII. század második fele, XVIII. század vége) legvégén találhatók. Az időpont jelölését a szerző neve és a mű címe követi. Az előadások nyelve általában a latin volt, minthogy az -iskolai oktatás ezt tartotta feladatának, és ezt a célt szolgálták a színjátékok. Az evangélikus iskolákban, főleg a XVI. században gyakran a német volt az előadás nyelve. De abból, hogy pl. Brassóban a német nyelvű történeti források a darabok címét németül adják meg, nem következtethetünk arra, hogy a színpadon németül játszottak. Korszakunk elején és a XVIII. század második felében (a század vége felé pedig szinte kizárólag) magyar nyelvű darabokat vittek színre. A minden valószínűség szerint latin nyelvű produkcióknál és a kétségkívül nemzeti nyelven játszott daraboknál nem utalunk az előadások nyelvére. Azoknál a címeknél azonban, melyek kétséget támaszthatnak a nyelv kérdésében, de a forrásból, a körülményekből megállapítható a darab nyelve, a cím után erre hivatkozunk. Az utalások ellenére mégis sok esetben bizonytalanok vagyunk a használt nyelv kérdésében. Kiadványunkban a címek előtt az evangélikus, unitárius, református szavak kezdőbetűje: E, U vagy R áll növekvő sorszámmal ellátva. Ezzel a címek felesleges ismétlését akartuk elkerülni a hivatkozásokban, főleg pedig a különböző mutatókban. Számozásra azért is szükség volt, mert az egyes tételek nem mindig tartalmaznak címet, minthogy nem is az előadott darabra, hanem az előadás körülményére vonatkoznak. Ezenfelül is
