Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai, II.

Kollégiumok - XXI. Neusolium (Besztercebánya, Neusohl)

XXIII. NEUSOLIUM (besztercebánya, neusohl) 1648-1773 a jezsuiták besztercebányai letelepedése nagy ellenállásba ütközött a németajkú bányaváros többségében protestáns lakossága részéről. Polgárait erős kereskedelmi kapcsolatok fűzték Lipcséhez és Nürnberghez, fiaikat a wittenbergi egyetemre küldték, már csak azért is, mert a Pázmány által 1635-ben alapított jezsuita egyetemig, Magyarországon hasonló intézmény nem volt. Valószínűleg a Wittenbergben tanuló ifjak lettek Luther tanainak első terjesztői Besztercebányán. Egyébként is a város lakói szász törvények szerint intézték ügyeiket. A kisebbségben lévő katolikusok elszigetelődtek, s 1648-ban nehéz körülmények között működő egyetlen plébánosuk is elhagyta a várost. Ezért Lippay György esztergomi érsek azzal a kérelemmel fordult III. Ferdinándhoz, hogy királyi juttatásokkal tegye lehetővé a jezsuiták letelepedését a városban. A király Prágában kelt levelében hozzájárult a javaslathoz, mire az érsek felkérte a Rend Bécsben székelő provinciálisát, hogy küldjön jezsuitákat Besztercebányára. A rezidencia ill. collégium keletkezésének időpontjáról számos pontatlan feltevés született, pedig a bécsi Litterae Annuae-ban hiteles adat olvasható: "Scholis ipsa omnium St. solennitas diem aperuit, cum uno iam magistro et uno rei