Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai, I.

A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai

25 datszerkezetbe ágyazva olvashatjuk, pl.: "Haec Gedeonem Germanice in foro civitatis, haec Hominem Jerichuntinum ante domum nostrum, aliae Filium prodigum in aria Scholarum latiné agebant" Vagy: "P. Ambrosius Heigl .... pestem Flagellum esse Dei lugubri spectaculo demonstravit". Csak a XVIII. század első harmadától kezdve válik mindinkább szokássá, hogy a krónikaírók a puszta címek felsorolására szorítkoznak. Elég gyakran előfordul azonban az is, hogy nem nevezik meg a darabokat, hanem csak annyit írnak, hogy egyes osztályok színdarabokat adtak elő. fgy voltaképp jóval több előadásról tudunk, mint ahány darabnak a címét vagy témáját ismerjük. Lényeges mozzanata a feljegyzéseknek az előadás nyelvére való utalás. Erre akkor kerül sor, ha a darabot a latintól eltérő nyelven /lingua hungarica, germanica, gallica, italica, illyrica, slavonica, valachica/ mutatták be. Gyakran "lingua vernacula"-t vagy "idioma vulgare"-t említ a krónikás, amiből nem mindig derül ki egyértelműen, hogy magyar, vagy német, illetve magyar vagy szlovák nyelvű előadásról van-e szó. Sopronban például németül is játszottak, Trencsénben pedig olykor szlovák nyelvű előadásokra is sor került. A színjátékok általában bizonyos ünnepi alkalmakhoz kapcsolódtak, s ezért a História Domus is az ünnepek megjelölésével adja meg az előadások időpontját. Ilyen ünnepi alkalmak voltak többek között Nagypéntek /Dies parasceve v. Dies Veneris Sanctus/, Űrnapja /Dies Corporis Sancti/. Szent Ignác ünnepe, július 31 /Festum Sancti Ignatii/ stb. A legjelentő-