Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai, I.

Bevezetés a magyarországi iskolai színjátékok forrásaihoz

15 tátott programokkal együttvéve, alig teszik ki az előadások 4 százalékát. Márpedig érthető, hogy egy jelenség adatainak 4 százalékából nem lehet megbízható következtetéseket levonni az egész jelenségre vonatkozóan. A megközelítés módszere tehát nem lehet más, mint hogy le kell nyúlni a primer forrásokhoz, a História DomusoY. és a Litterae Annuaek szövegeihez, amelyek első kézből tudósítanak az előadások körülményeiről. Ezek alapján mindenekelőtt meg kell állapítani az egyes kollégiumok műsorát, azt a folyamatosságot, amely az előadások egymásutánjából kialakult. Fel kell deríteni az előadások helyét és idejét, a darabok szerzőjét, rendezőjét, szereplőit, az előadások játékbeli és szcenikai sajátosságait, végül annak a közönségnek az összetételét, amely az előadásokat végignézte. Mindezeknek a vizsgálatoknak abban a társadalmi közegben kell lefolyniok, amelyben az előadás létrejött: egy adott városban, a felekezetek, és ezeken belül az egyes egyházi rendek által fenntartott iskolákban. Ezek a szempontok egyúttal a feldolgozás rendszerét is meghatározzák. A színháztörténetnek nagy figyelmet kell fordítania az előadások nyelvére, mint a színpadi kommunikáció egyik legfontosabb eszközére, amely egyrészt kifejezésre juttatja az iskolai színjátékok céljait, másrészt világosságot vet a közönségre is. Ugyanakkor azonban le kell mondani arról, hogy nyelvek szerint válogassuk meg a vizsgálandó anyagot. A magyarországi iskolai színjátékok többnyelvűek voltak - a latin állam-