Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.
1019 6.12. Szignálás Végezetül kitérünk az 1574-es énekeskönyv még egy jelentős újítására. A 16. században a magyar protestáns énekeskönyvek szerkesztői csekély fontosságot tulajdonítottak a szerzőségnek, 15 1 kielégítőnek találták a versfőkbe rejtett szerzőnevet. 1 5 Huszár Gál kivétel - Bornemisza csak az ő nyomán halad — abban a tekintetben, hogy attribuálja a verseket: az I. részben 8, a második részben 11 esetben tünteti fel a szerzők nevét. Az 1560-asban csupán az Adjunk hálát mindnyájan az Atya Úristennek (Bgb) kezdetű vers végén találunk egy G. H. monogramot. Az 1566-os egyetlen esetben sem szignálja a verseket. Az 1569-esben a szerkesztő, Szegedi Gergely monogramján kívül egy esetben az akrosztichon az ének furcsa cimében is megismétlődik: ANDREAS BA TIZINUS (178), máskor pedig a vers latin címe tartalmazza a szerző nevét: Precatio Stephani Szegedini (193). A többi énekeskönyvben szintén vagy a G. Sz. monogram tűnik fel (pl. az 1590esben és 1593-asban), vagy a címben amúgy is szereplő szerző neve. Az utókor a messze legtöbb szignót nyújtó 1574-es énekeskönyv alapján tud egyes verseket Dévai Bíró Mátyásnak (I, 105b), Melius Juhásznak (I, 269a), Batizi Andrásnak (I, 276b; I, 320a; II, 28b; II, 53a), Sylvester Jánosnak (I, 284a), Szegedi Kis Istvánnak (I, 315b; II, 3b), Szegedi Gergelynek (I, 318b) és Huszár Gálnak (I, 319a) tulajdonítani. Egy helyen, a Gyakran nékünk kellene (II, 31a) kezdetű vers esetében, Huszár Gál hibásan Melius i r i Juhászt jelöli meg Szegedi Gergely versének szerzőjeként. Kérdés, hogy Huszár Gál, aki tehát mindenütt, ahol csak tudja, szignálja 1574-ben közölt szövegeit, s a Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének kezdetű műve fölött saját szerzőségét is feltünteti, miért nem teszi meg ugyanezt az Adjunk hálát mindnyájan kezdetű darab esetében. Kézenfekvő a válasz: nyilván nem tudta, ki a vers szerzője. Ez a szerző persze kiváltképpen nem lehetett maga Huszár Gál. (Mivel az 1560-as, az attribúciókat módszeresen kerülő énekeskönyvben éppen e szöveg után látható a díszes G. H. betűjel, Borsa ezt az éneket mégis Huszár Gál szerzeményének szeretné tartani. 15 4 Ha elfogadjuk Borsa feltevését arról, hogy a monogram itt nem lehet egyszerű nyomdai helykitöltő elem, hanem szerzői szignó, akkor viszont arra nem találunk magyarázatot, hogy ugyanez az énekeskönyv miért nem mellékelt hasonló monogramot a Könyörögjünk az Istennek Szentleikének kezdetű szöveghez is, holott azt csakugyan és mindenképpen Huszár Gál írta. 15 5) S ha már az 1574-es szerkesztő attribúciós gyakorlatáról szólván saját műveinek kérdésével is foglalkoztunk, akkor célszerű egyúttal megemlékeznünk a többi, az utókor által neki tulajdonított versről. Bod Péter azt mondja, hogy Huszár Gál nem egy éneket szerzett, de sajnos csak a Könyörögjünk kezdetűt említi. 15 6 Egyetértünk azokkal, akik a 95. zsoltár verses parafrázisát Huszárnak tulajdonítják, hiszen nyilvánvalóan szignálás szándékával írta e szavakat: „E psalmust mi eképpen csináltuk ritmussal való énekbe". Semmi bizonyítékát sem találtuk viszont annak az elteijedt feltevésnek, hogy Huszár Gál írta volna a Járuljunk mi az Istennek szent Fiához kezdetű, először csak vala* e n mikor 1586 körül megjelent 1"" éneket.
