Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A SE NTEG 0YHAZB A N VALÓ Algafd - meg moftan mi kőnyőrge­fűnket . fordítfadl reanc kegyes Re­meidet, Iclents me» hozzánc az te Rcnt kedueder, es otalmadat. Kerűnc VR Iften hogy legy fegítíegnel, gen­dott vifeluén az mi életűnkről, lelki es tefti min­den íjűkfcgűnkről, es bekcfcgűnkről. Ne nézzed az mi fjanualan bűnünket biriad lelkűnket es az mi Ijiűűnket, czac te vilellyed minden gondainkat, ne hadgy.el bennünket. Senki bűnünkből meg nem Rabadíthat, fenki lelkűnkben meg nem vigaRtalhat, fenki kiuőied meg nem otalmazhat, es meg nem nyugothat. Mert te egyedől crettűnc faradal, az mi bű­nünkért czac te Romiuhozal, kegyetlen halalt mikoron koftolal, erettűnc áldozál. Te vagy czac azért az mi otalmazor.c.Tc vagy meg valtonc es meg Rabadítonc, Te vajjy élctűnc es egy bizodalmunc, minden ioíjagunc. Diczcret legyen Atya VR Iftennec,- cs ő fí­anac te Iftenfegednec, es egyetembe mi vigaiita­lonknac, Szent Lelec Iftennec. O min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom