Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

A £ E N T E G Y H A ZB A N VALÓ Czac fohaRkodom enedcsVram mint Iftenemhez kegyes Aryamhoz edes meg vakomhoz, hogy legy_kegyelmes Regeny iuhouhoz , meg térült bűnoihőz, Mert el iő az nap &c. Nam meg boczatál Magdalenanac, vndoc fertelmes gonoR bűnőfnec te hozzád térőncc, cs meg boczatál bűnös toluaynac halála ideien. EIiő bizonnyal &c. Allafs engemet az ioc közibe es válaíR cl ki gonoRoc közül felfeges VR Iften, hogy laífengemet iob kezed felől en edes Jftencm. Mert el iő az nap Siralmas IcRen nyiluan meg hidgyed Ramla/-' hatatlan foc embcreknec iteletnec napia, De nagy vigafag cs órőm leRen ackor az hiueknec. El iő bizonnyal &rc. Ennec okaert intlec tegedet Iften képérc ekeíítet o emberi állat, fies cs vifelly igen nagy gondot itelet napiarol. Mert el iő az nap ^c Ne vedd czuffíagra es íűketfegre az nagy Iftennec fenegetéfét áldott Rent igeiét, meJJyct neked moft foc iambor ember bizonfrgul hirdet. El iő bizonnyal az Iften fia Rep fényes főlyhőben. AZ