Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

JENTEGTHAIBAN VALÓ (tlkor á Sído nemzet tartatncc Babylojjniaban. az Mediái nagy Dariuínac kcII meny rabfagaban , á íjent Dániel illy kónyorgéft tón az 5 nagy íirtaban. Neked kónyórgóc menny-bcli Iften alazatoíTagual, ki vralkodol mind mennyen főidőn nagy hatalmaftagual, rettenetes vagy mikor meg itelh minket igaflágual. Tc mind őrőcké abban meg maradtz á mit cgyljer mondaíj, es íemmi ockal az te kőtéíed mellől el nemállalj, de az kic teged hiuen fjolgalnac czac azokhoz háytaíj* Igen vétkeztűnc nagy alnokíagot tőttunc re ellened , iftentelenűl iaránc mindenkor Vram te ellened, foha nem tudánc mi íemmi ioban engedni teneked. Mclly igen fokfjor kuldőtred hozzinc az te dolgaidat, de meg vtáltuc cs nem hallgattuc tc Propbctaidat , fcmminec véltűnc te iduólic^es parantfolatidat. Menyit íjoltanac te íjent neucdben a mi Kiralyinknae, feicdclminknec, ttíjttartoinknac, az mi Atyainknac, de foha nem lőn hcíyc mi kőz túnc az te mondaíodnac. Azcrt