Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.
ISTENI MCUIT'TEG XV Eferues ftiucl Magyar or/jagban mondhattyuc magunkról az nagy íira/mat kit leremias regen irt Sidokrol. Emlékezzél meg hatalmas Iften nyomorufaginkrol, tekents mi reanc álly bofljut immár mi nagy romlafinkrol. Mert őrókfegűnc tolűnc fordula pogan nemzetfegre, mi lakó helyunc íjálla mi rolunc idegen népekre. Edes Atyánktól immár me» váltunc áruaíagra iuttunc, ed cs AnyankuaI mind egyetembe ozliedgyé maradtunc. Meg íjomiuhozuán minnen vizűnket draga penzen ifljuc, nagy faratfaggal be gyűytót fankat immár áronn vcfljűc. Ali cllcnfeginc éles íjábíyakot feiűnc felett forgatnac, erőls munkaban faratt teftűnkncc nyugodni ícm hadnac. Az poganiagnac olly nagy rabíágra mimagunkar adtuc, hogy czac kenyerrcl mi éhfegűnkec meg elegíthefiűc. Siruán mondhattyuc felfeges Iften vétkeit Atyanknac , kic mi kozó'unc regen cl multac mi rcanc fjállinac. D iij Kcyr-