Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

1022 2. A Felső-Őrből, 1841-ben előbukkant példány, amelynek nagy része hiányos. Ko­1 OQ rabeli szövegjavítások, nótajelzés-kiegészítések, firkálások találhatók benne. 3. A Kovács Sándor gyűjteményéből az Evangélikus, majd az Országos Széchényi Könyvtárba került legteljesebb példány. Ennek alapján készült az énekeskönyv jelen facsimile-kiadása. A boritón korabeli possessor-bejegyzés: „Kys Thomás Emptus f 2 d. [olvashatatlan]", anno 1578. A kötet ára tehát a korban szokásos: 2 forint körül volt. 190 A címlapon egy másik possessor-bejegyzés: ,,Ex libris Sigismundi Syrmiensis". A címlap előtti lapon latin szentenciák, versek, korabeli kézírással. 19 1 Maga a példány, egy beírás kivételével (I, 218a), nem tartalmaz bejegyzéseket. Az I. részben a következő lapszám-eltérések vannak: hiányzik a 37. lapszám; a 330­-339. levél kétszer is megtalálható. Így az I. rész 347+9, azaz 358 levélből áll, melyhez a kötet mutatójának 4 számozatlan levele csatlakozik. A II. rész 38. és 97. levele megis­métlődik, így az összesen 126+2 levelet tartalmaz. A levélszámozás sokszor hibás. A kö­tet utolsó lapjai hiányzanak. Mint már Dézsi kimutatta, a hiányzó leveleken két halotti vers és a tartalomjegyzék lehetett. Bottá István még Borsa Gedeon nagyszerű felfedezése előtt, 1971-ben, a Reneszánsz­-kutató Csoportban felolvasott dolgozatában, csaknem teljes pontossággal következte­tett az akkor még ismeretlen 1560-as énekeskönyv tartalmára. (A 105 énekből 99-et ha­tározott meg; hibás azonosítások nélkül.) 197 l-es tanulmánya annak idején sajnos nem jelent meg nyomtatásban. Bottá István értékes tanácsaival segítette munkámat, s még ar­ra is módot adott, hogy készülő Huszár Gál-monográfiájának idevágó részével megjsmer­kedhessem, s azt korlátozás nélkül felhasználjam. A jelenleg mintegy 800 gépelt oldalt kitevő kéziratának az 1574-es énekeskönyvvel foglalkozó fejezete még nem íródott meg, de anyagának nagy része már együtt van. A munkáinkba való kölcsönös betekintés során megállapítottuk, hogy egymástól függetlenül csaknem minden kérdésben azonos ered­ményre jutottunk. Ugyanakkor kölcsönösen is tudtuk egymást segíteni. Például az imád­ságok forrásainak meghatározásánál Bottá István Luther, Veit Dietrich műveire, a mans­feldi rendtartásra (1546) hívta fel figyelmemet. Itt mondok köszönetet Bottá Istvánnak tanácsaiért, segítségéért. Hubert Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom