Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.
1022 2. A Felső-Őrből, 1841-ben előbukkant példány, amelynek nagy része hiányos. Ko1 OQ rabeli szövegjavítások, nótajelzés-kiegészítések, firkálások találhatók benne. 3. A Kovács Sándor gyűjteményéből az Evangélikus, majd az Országos Széchényi Könyvtárba került legteljesebb példány. Ennek alapján készült az énekeskönyv jelen facsimile-kiadása. A boritón korabeli possessor-bejegyzés: „Kys Thomás Emptus f 2 d. [olvashatatlan]", anno 1578. A kötet ára tehát a korban szokásos: 2 forint körül volt. 190 A címlapon egy másik possessor-bejegyzés: ,,Ex libris Sigismundi Syrmiensis". A címlap előtti lapon latin szentenciák, versek, korabeli kézírással. 19 1 Maga a példány, egy beírás kivételével (I, 218a), nem tartalmaz bejegyzéseket. Az I. részben a következő lapszám-eltérések vannak: hiányzik a 37. lapszám; a 330-339. levél kétszer is megtalálható. Így az I. rész 347+9, azaz 358 levélből áll, melyhez a kötet mutatójának 4 számozatlan levele csatlakozik. A II. rész 38. és 97. levele megismétlődik, így az összesen 126+2 levelet tartalmaz. A levélszámozás sokszor hibás. A kötet utolsó lapjai hiányzanak. Mint már Dézsi kimutatta, a hiányzó leveleken két halotti vers és a tartalomjegyzék lehetett. Bottá István még Borsa Gedeon nagyszerű felfedezése előtt, 1971-ben, a Reneszánsz-kutató Csoportban felolvasott dolgozatában, csaknem teljes pontossággal következtetett az akkor még ismeretlen 1560-as énekeskönyv tartalmára. (A 105 énekből 99-et határozott meg; hibás azonosítások nélkül.) 197 l-es tanulmánya annak idején sajnos nem jelent meg nyomtatásban. Bottá István értékes tanácsaival segítette munkámat, s még arra is módot adott, hogy készülő Huszár Gál-monográfiájának idevágó részével megjsmerkedhessem, s azt korlátozás nélkül felhasználjam. A jelenleg mintegy 800 gépelt oldalt kitevő kéziratának az 1574-es énekeskönyvvel foglalkozó fejezete még nem íródott meg, de anyagának nagy része már együtt van. A munkáinkba való kölcsönös betekintés során megállapítottuk, hogy egymástól függetlenül csaknem minden kérdésben azonos eredményre jutottunk. Ugyanakkor kölcsönösen is tudtuk egymást segíteni. Például az imádságok forrásainak meghatározásánál Bottá István Luther, Veit Dietrich műveire, a mansfeldi rendtartásra (1546) hívta fel figyelmemet. Itt mondok köszönetet Bottá Istvánnak tanácsaiért, segítségéért. Hubert Gabriella
