Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

* iiNflCTHAZBAN TALO tyuc felfegcdncc már boflju álla fát. El tauozéc mi tőlűnc io nagy Iften mi óroműnc.nintfen immár femmi vigafagunc/iralomra fordula az mi nyaiaííagunc. De mégis ninrs mit tennűnc, czac te hozzád kelly folyamnunc, Mert iol lattyuc hogy wind cl kelly veíjnűnc, ha az mi bűneinkből hozzád meg nem térűnc. Emlekezzél meg rolunc , hogy mi főidből re-' rcmtertűnc.őrdőg miatt bűn alá vettettunc, mint az árnyéc el mulic mi gyarló életűnc. De az te io voltodboJ karhoztban nem hagyattunc, tefjent fiad altal meg valtattunc, bűntől ©róc halaitól már meg menekcdtűnc. Tamadgy fel azért immár, nagy VR Iften mi inellctűnc, az tc kezeidet nyuyts ki raytunc, cs nevelf-el előled, kic meg nyomorodtunc. Láfsác meg az po^auoc hogy mi reancgonJ dot vifelf;, kiket tc íjent igeduel Jcgeltcttz, es noha meg bantottunc, de tőled el nem vettz. Mert latod el hagyattunc , es czac te rcad maradrunc, nyauaiyaloc tudatlanoc vagyunc, cs el hagyott áruaknac czac te vagy otahininc. DiciertcíTcc mennyekben, Szent liaromfag eSX