Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

* ÍT-PMTÜGYH A> ÍAV V A I O M AG1 ARO K^N AC SIRALMAS Entke a fatar rabfaj,irpl, Zannya az Vr Iften hiueinec romfa­lát,'az ó fiainac leányinac rablafit,no­ha moft el tűri de el nem fiennedi nagy fiidalom valláíát. Ezeket fieműnckel látuan el keferedtűne , illy Ikteleníejen magunkban el remóltűnc , Iften bc­fjedeben mijs vílafitottác , czac nem kétfegben jtftűnc. Gyakran az lftcnnec noha fiauát halgattyuc, meg maradafunkat ingyen fem remenlhetryűc, mert mind vefiten vefini fiegeny orfiagunkat fic­meinkel iol lattyuc. Egyic veficdelem az maiikat ott éri, hogy mind nagyot kiczint illy kimelletlen űti, femmi­keppen lclkűnc íjabadulafunkac, még hinnie fem meri. De vcfs véget immár Vram bűntetéfűnkben , fordíts fiemeidet reanc kegyeííegedben , mert az te nepeid mayd kétfegben efnec enni nagy foc in­légben . ImmaranVrIftencfineriűc bűneinket, ban­nyuc

Next

/
Oldalképek
Tartalom