Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

ISTENI DlCZIREtlÓ. L Vram ne fedgy-meg engem haragodban, nc oftorozzerós buíolafodbá, ne itéííy-meg kemcny ígaíía^odban , mert nem lehet cietem orfiagocíban. Kezeidet én cl-nem viíelherem, foc oftoricTotmárnem ficnuedhetem, mérges nyilaiddal kefcrgettetem, ki miatt ingyen mayd meg emeljtetem. Tzelul vetél engem az elíeníegnec, kic mindenkor czac ream lőuőldóznec , foc nyilackaf annira el taglottac , femmi épfe'get teltemben nem hagytác, Nints fanemben fenkihez remenfegcm, czonttyaimban íohol nints bekefegem , Foc bűneina tneg cméfiténcc engem,ha kegyelmed elől nem vc ficn engem. Alnokfagim fciem fellyűl hallattác,minden té-' temimet óljué rontottác , es fiiuemet igen el bufítottár, ez nyaualyat bűneim ream hoztác.* En lftenem im mclly nyomorult vagyoc^ tijcl nappal bubán bnnatban vagyoc, óruendetes napot immár nem vároc, azert mindékor fiomoruán iiroc. Nints fenki gyoyítoia lcheimncc, femmi orN iij aoífag-