Huszár Gál: A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. III.

is TŰNI DICZERETEC. flll Ai A Nóta. BoJogoc a^nt A'C Ijldlt jrlic. é Eg bantunc Iftefl íjűntelen tegedet^ Mert nem őrizzuc az tc l;ent igedet, foc | vétkcinckel ingerlúnc regedet, De kegy> elmés vagy ne hadgy azért minket. Mert mi embercc főidből terem tettunc, az£0hoíTagra cs haylandóe vagyunc,mennyeiekre nem űgyekzhetűnc, mint fel vetett kő á főidre fietűnc. Halgafs-mcg azért kegyelmes VR Iften . tckents mi reanc ki vagy erőfs Iften, tef,ent Lelkeddel vigaíjta'Iy VR Iften, hogy tc íjent iged legyen bőczúletben. Diczerct legyen neked őrőc Iften , ki moftan reanc néf; nagy kcgyelmeíTen, cs nem hattz minket fjcnt igenedben, Dc meg latogattz f>ent Lclec Iftenben. HA $, Notaia JrMgafd meg Atya lfttn mi /siik/egiinfat tpc. ll Vrunc Iefus Chriftus mint meg vaIgyon iruá, az Atya VR Iftennec őrőcjké való fia, kinec olly nagy neuetadi, hogy mindeneket meg hallada, magafs mennyorljagba. Kit Maria f,últ vala , bánunkért meg há!3, hojy minket meg váltana , ifme* fel tamada.